A nő, mint olyan 3.: LOP

Ugye, milyen érdekes? Egykor csak ezen lehetett teledumálni a barátnő fejét szaftos pletykákkal. Ma legfeljebb Rebeka néni mamája hívja fel róla a kiskegyed szerkesztőjét, hogy nyugdíjas bulit reméljen arra a pár percre. Én nem vagyok ilyen szerencsés (Alisca dimbes vidékein a dombok gráciás fenyvesei között), mert szobába vagyok zárva.

Egy barnával meg egy szőkével és e modern csajokat kell szóval tartanom az elektronikus tárcsás telefon társaságában, ugyanis számítógép megvonva. Addig megy a menet, hogy a tarka felveszi a kagylót tárcsázásért. Ez is bravúr, hogy az agyukat sorompó eresztésére állítja a számjegyek látványának játéka. Az a legnagyobb buli e nemzedéknek, hogy kicsodától mit emeljünk el?

A telefont zsinórostul nem viszik el, de egy gyújtónak a zsebemből lába kél. Attól függ, hogy azzal mit kívánnak lángba borítani. Az elmémet már sikerült, mert e gézengúzokat még szóval kell tartani. A szőkeség meg tud maradni a popsiján, csak ez a másik tart tornaórát az agyféltekének.

(álom)