A medve mancsának árnyéka

MotoszkaDaniel•  2022. március 5. 18:40  •  olvasva: 105

Szépségem örök és a sugárzó arcom is derűlátó e kiürült emeletek mellett s a szénné bombázott épületek sivár tornácán. Smink volt eddig a fegyver a kezemben, az most éles golyókat rejtő kalasnyikov. Púder élesítette orcámat, ami pedig mostan csend járta laktanyák. Rúzs adta ajkaimnak a divat fényét, a száj ma is boldog. Azonban halvánnyá lett a mosoly.


Kesztyű vidítja bodor tincseimet, halvány tükör a fegyveren fésű híján a hajam borzolásához. Itt nincsen sivatag, csak a csúzlim drapp mivolta szárítja szárazra az utcát. A dzsekim télbe öltözött s sok zseb várja a tavaszt hánykolódásban. A nadrágom őszben kóborol s a derekamon fityeg rádió az antennájával.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!