A medve árnyékában

MotoszkaDaniel•  2022. március 4. 12:46  •  olvasva: 104

Utálom a kávét, de ilyenkor hajnalban mindig jól jön. Kicsavarom a gyíkot, mielőtt a medve erre tekereg harckocsikkal. Mikor csörögnek erre talpaikon? Füstölgő épületek járőröző katonákkal, drónok szálkája piszkálja orosz lánctalpasok hátsó felét. Vérző szájjal, de megszáradt sebekkel az arcomon; gyermekeiket szoptató édesanyákat látok aluljárókban. Mire megtámadja dzsekinket a nap, vissza kuporodás a tankokba!

A harcos lányok kecsesen ugranak a tetőkre, célra tartva. Lehet, ők onnan fentről többet látnak, mint mi! Az asszonyok töltik az ivóvizet meg a szendvicseket, a férfiak szökkennek a lövészárkokba. A ravasz zizegését is meghallani, miközben takarít a szél. Szorgos civilek kutatnak folytonosan a meglőtt épületeknél túlélők vagy sebesültek után. Sajnos több az elesett, mint a katonák vállán kikecmergő ukrán.

Reggeli félét harapok, amikor úton a tankomhoz megzavarja a levegő lőtt füstjét kalasnyikovok dörgetése. Ezek a polgárok lesznek. Lányok, nők, asszonyok és fiúk, fiatal férfiak meg urak s idősek. A lövészeti gyakorlat elhal, mindenki a helyén? Bakancsokban és csizmákban futó lábak az árkokba elfekvéshez. Senki sem szereti a síri csend elhalását. A kajával meg piával engem ellátó nő makogja ukránul, a tetőkre további lövészek érkeznek. Azt is susogja, az ablakok mögül páncéltörők a rácsoknál. Az útra 'néznek'.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!