A maláta érintése

Éneklő ajkak. Egykor ropogtak a fegyverek és mindent átitatott a bűn. Most úsznak a haltól a piacok, a tenger partjain szüntelenül száll fel a dal s habokon gondoláz a derű. A sas hátán repül ide pár látogató az éjbe, valahol a távol árnyaiba vész a véres sziklák mára gyönyörben fürdő csizma széle.

Nem csókok forronganak, de valami sistereg az egykori arénában. A hűvös átfúj az ablakokon, az áramlat lejjebb ringat a szél homokozásán s sós hullámokon. Nem meginni a lányok elől a sört! Bagoly csapkodta meg a szárnyát és fordul egy kört Róma irányában. Néhány doboz után emelkedett a hangulat, kérődző levegő fuvallatát érzik a dombok.

Fület érinti helyenként egykét csapás s a pajtások jönnek fel kissé szagosan. Zacskóikban szesz palackok, itt fent nem érezni az apály tivornyázását. Tetőt a fejek fölé, mielőtt a hajnal koslat! Sziklák az ébresztőóra, igyon még az a kedv. Talpak tapogása bontásért, fiúk tévelygése a kövek állán.

Tompuló habok, de az alkohol még friss és a nevetés is gyarapítja a kortyokat. Fehér nem tündököl a fejük búbján sétálva, az országút zendít rá az éjjel villáján gumik dalára. Mennyivel több így innen lenézve a fiat! A bepiáltak és lepihentek most fordulnak egyet a sátor másik oldalára.

(Kidőlt ivók pultján második évad)