A lélek fent van a napnál s hűsöl

 

MotoszkaDaniel•  2021. július 5. 21:07  •  olvasva: 155

Béke porain alvó halmok. A kincsvadászt nem az arany élteti, hanem a kutatás szeszélye. E vidéken soha nem nyugszik le a nap, de lekezel mindig a hajnallal. Szivar a szájban, mely soha nem ég. 

A csók langyos, és perzsel? A dombok azt mondják, a boszorkány krokodilt lát a fás tónál s farkassal lebzsel. Ordassal, aki nem osztja meg az ágyát a kegyelemmel. A sűrű páfrányokba burkolóznak az állatbőrök, igazi a szenvedély? Most, ezen az éjen nem kúszik kígyó fentről. Óvatosan azért az alig csetres tányérok mártózásával.


Ne fürödjön vezérkocsi, mert csalóka a mocsár barátságos vizének úszó algája. A halmok mindenkit kedvelnek, de nem mindenkit szeretnek. A magas sast ne gúnyold s cserébe nyugodtan és mélyen alszol. Itt az őserdőknél egy kalapban a kard szabálya: Az eső erdejébe nem sompolyog a kígyó, mely a préri szeme. Az éles fogaké. Ő ármánnyal hisz a hamis istenek erejében, veletek van viszont a tűzön járó perzselő szekerének az erőt adó védő keze.


(Tűzjáró 1986, Álom)

(x) Könyvek 27% kedvezménnyel és az ország 50 pontján INGYENES átvételi lehetőséggel!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!