A láva égető karja és ölel a kürtő

MotoszkaDaniel•  2024. november 28. 21:31  •  olvasva: 13

Azt beszéli nekem (főzés vége felé tartva) szeme alatt az ajka, megajándékozna egy gyermekkel. Felvillan az agyam rezdülése, mert: Ő a barnásvörösében e hajban ravasz, Én meg az ész dolgozásában kiszámíthatóan a türelmességben; ritka rafinált vagyok szerinte. Étkezés után az ágy felé hív a szeme s vedlik az öltözéke. Az't is vegyem le róla és akkor fel az ágyra, miután az ajtó bezárva.

Jó a főztje s most akkor következőleg mi lészen? Szól az őrségnek, hogy a lényeges percek ezennel lementek és esemény érkezhet (a kötelező, váratlanul jött körök lefutva). Nem kell az orrára kötni mindenkinek, gyereke lesz Tőlem.


Na, most itt a moziban rákérdez (mellettem ülve). Megcsókolom - e? Szoktak filmszínházban ilyent? De legalább megkérdezi ezt. Oszlanak bennem a kétségek s kezemmel nyúlok a kezéért. (Igen, Én szeretem megadni a módját ennek. Mozgékony a lány, ám nem nyugtalan és nem türelmetlen. Előadáson társaságban még nem ültünk egymás mellett. Elölről ez alig a harmadik sor, alig vagyunk összesen heten. Mögöttünk sokan lehetnek aránylag, mert: az Ő csókolása alatt, az elmerülésben hallani az érkezéseket az ülőhelyre és hozzá a csevelyt)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!