A lakásomban 7.

MotoszkaDaniel•  2020. november 21. 17:22  •  olvasva: 3

Előfordul, hogy: amit szürkének látok, az zöld színű s ami számomra mély, tengeri kék, az töltve van fehér illetve hímzett pompával.

 

Régóta társak vagyunk, én és a paplan. Elvégre ő címkézi alvásomat, amikor az éjszaka elhalkul.

 

Megyek vissza a szatyromért, mert annak meg haptákban maradt a füle és ő szintén lemérné, hogy a színekre megvakulok – e?

 

A tükör beszél hozzám, szoktunk értekezni. Száznál is több esztendőre rúg a kora. Ezt nem hiszem el, hogy mi az, amit a szemembe tűzdel. Fésüli kerete rámáját és én férfiként meózzam le e zöld paplanon állva, Ő csinos – e?

 

A takaróra nézek s az vállat von, de derűjében keverte szavait és betűt váltott? Így már mindjárt nem annyira egyhangú nekem, a tükör szépítkezését a szememmel, pislogva figyelnem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom