Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
A lakásomban 7.
MotoszkaDaniel• 2020. november 21. 17:22 • olvasva: 179
Előfordul, hogy: amit szürkének látok, az zöld színű s ami számomra mély, tengeri kék, az töltve van fehér illetve hímzett pompával.
Régóta társak vagyunk, én és a paplan. Elvégre ő címkézi alvásomat, amikor az éjszaka elhalkul.
Megyek vissza a szatyromért, mert annak meg haptákban maradt a füle és ő szintén lemérné, hogy a színekre megvakulok – e?
A tükör beszél hozzám, szoktunk értekezni. Száznál is több esztendőre rúg a kora. Ezt nem hiszem el, hogy mi az, amit a szemembe tűzdel. Fésüli kerete rámáját és én férfiként meózzam le e zöld paplanon állva, Ő csinos – e?
A takaróra nézek s az vállat von, de derűjében keverte szavait és betűt váltott? Így már mindjárt nem annyira egyhangú nekem, a tükör szépítkezését a szememmel, pislogva figyelnem.