A lakásomban 7.

MotoszkaDaniel•  2020. november 21. 17:22  •  olvasva: 184

Előfordul, hogy: amit szürkének látok, az zöld színű s ami számomra mély, tengeri kék, az töltve van fehér illetve hímzett pompával.

 

Régóta társak vagyunk, én és a paplan. Elvégre ő címkézi alvásomat, amikor az éjszaka elhalkul.

 

Megyek vissza a szatyromért, mert annak meg haptákban maradt a füle és ő szintén lemérné, hogy a színekre megvakulok – e?

 

A tükör beszél hozzám, szoktunk értekezni. Száznál is több esztendőre rúg a kora. Ezt nem hiszem el, hogy mi az, amit a szemembe tűzdel. Fésüli kerete rámáját és én férfiként meózzam le e zöld paplanon állva, Ő csinos – e?

 

A takaróra nézek s az vállat von, de derűjében keverte szavait és betűt váltott? Így már mindjárt nem annyira egyhangú nekem, a tükör szépítkezését a szememmel, pislogva figyelnem.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!