A kripta

MotoszkaDaniel•  2021. április 11. 23:14  •  olvasva: 27

Amikor a naplemente elcsendesül, lelkek ébrednek. Villám csapása tárja szét a kezét alvó falak résein. A halál követe forró teáját issza és oldja ki a csónakját a folyóra. El kell menni azokért a holtakért is, akik tette békében nem nyugszik.


A száraz zivatarban rotyognak a terem ingadozó gyertyái, élesen villog a látóhatár. Befodrozódik a víz és sötét sapkát húznak a felhők a túlvilág üdvözléséhez. A foszlányok vigyázzák szemeikkel a bárkát, míg az vissza nem érkezik.


Minden este amint pontozza a mutató az éjfélt, a kakas keléséig lefelé megnyílnak a hajókon a fal törzsei bűnös testek üdvéért. Az ördög addigra megissza ötóraiját és rothadó szögre akasztja kabátját.


/Altemplom 2./

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom