A kis pulyka szárnya csapkod engem

MotoszkaDaniel•  2020. szeptember 15. 21:15  •  olvasva: 8

Léha lélek tűzfészke, tedd helyére bátran fejszédet!

Egy vagyok csak én azok közül, ki tárcsát visz s jelet az égre küld!

Halom kis sakktábla előttem, nagy fehér és szép e fekete. Lépek, a ballal kezdetnek. Aztán ajtót csukok neked…

Ha én zavarlak itt téged, a játék lelőve is. Gyalog megy király után egész nap, amíg könny sípol vagy lángra kap. Az akol kedvel, de kezemre csap! Ez ugyan a hold, mi negyedet rak…

Számodra egy apró hét, számomra egy örökké való lét!

Tolom a teát most neked. Szürcsöld, a láng nem perzsel meg!

Barnuló szemed úszik ott. Villan a lelked benne még. Valami, ami nincs vagy vitorla volt, mikor ez a tenger háborgott.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom