A Kardfogú tigris téli öltözete (álom)

Nagy utat megtéve kilométerek tucatja mögöttünk. Így érkezünk meg prémben a Kárpát medencébe. Mérföldeken át csattognak csizmáink nyomában a kutyafejűek s éppenhogy nem látják sisakjainkat. Így csattogunk be a Kárpátok közé s minden csupa hó. Ezen az alföldön.. sarokba szoríthatnak minket, ekkor Jack- nek a javaslatára.. legázolunk az árvízvédelmi töltésen túlra. Jópár óránk marad, nem vesznek észre minket. Most is hallom Jack szavát, haza kell mennünk. Gondolom Én, fegyverért. Keressük meg a Kardfogú tigrist, Én a múltkor találkoztam vele. Talán most is mutat utat. Itt kell legyen a szelleme. Mostan.. vetjük be magunkat a bogáncsos, tüskés, szúrós bokrok közé. Hogy mire ideérnek.. azok a hordák.. a kobakjaink fejét se szúrják ki. Nincs hideg, nem érez fázást a test. De fel kell vernünk majd valamit valahol. Pár óra és elhozza az alkony a sötétet. Nemrégen látja a szemünk elgyalogolni a sötétedés lábát. Ennivaló van, tüzet: kell rakni. Én úgy emlékszem, hogy Ernő vagyok. Félvér, de fegyverhordozó.