A holtak nem mesélnek, hanem isznak 6.

A hullámok peregnek a rabló előtt, ha a hajója ki van kötve. Előfordul ilyenkor, hogy a garatra felönt. Gyorsabban úsznak a betűk, ha nyílik a sör?

Nem utaznak a kalózok, mert fogytán a rum. A nőknek elég az almabor, a férfiaknak whiskey jut.

A kapitány vodkát talál, és a többiek közé dobja. Az urak a térképen a neveket karikázzák, a fogyóban lévő készletet az éléskamra aljába száműzve elbarikádozzák. Egy lakattal eltorlaszolják, a kulcsot pedig a legszebb vitorlába varrják. A bontáshoz szükséges tűt a cérnával kettő helyettes hölgyre bízzák.

A ringatózó hajótest padlóján a főszerepben a kortyolás, csak maláta maradt és a szesztől dől el a habokon a nap. Ittak a sugarak? De őket nem érinti a homály s ha lehelnek, nem érinti őket a pára.

A ropogás kiegyenesedik. Persze, hogy a lányok jobban bírják nyakalásnál a hörpintést. Csinosan koppannak a sarkantyúk, miközben néhányan a csajok közül pisztolyaikat töltik. A többiek kardjaikat fenik.

Egy fiú meg cselédlány igyekszik eltalálni céltalan pityókázásban a lámpát. Be vannak kávézva, eltalálják viszont a kanócot. Szépen fogy a tüzes víz az est végének az ágyán, a legbájosabb tolvaj dülöngélve fújja a takarodót. A tenger csendes itt a parton, aprókat ring a hajótest csípője, mialatt az óceán királyai fekszenek. 

A kapitány felébred és pillanatra húz egyet az alvó árbóccal. Egyhelyben inog a feszület. Lengenek a vásznakon a koponyák. Az ég nézi a csizmákat, leteszi alváshoz az asztalra a délceg díszben és kialvó lángban hunyorgó kalapot. Az üveg megbotlik s az illatot fogyasztva bebódulnak a vitorlák, hogy reggelre kijózanodjanak. Ugye, hogy finoman érinti az almát a bor?!