A holtak nem mesélnek, hanem isznak 3.

Fel van tüzelve a víz. A lány ne száradjon ki, gyerünk inni! Mellette józanul legény fekszik és ajkára csókot szállít.

Ketten még jönnek a besötétedett partról írni. Elheverednek a kellemes mezőn párbeszédeikben, nem illik az egymásban elfoglalt párt zavarni. Pár perc múlva ők is ugyanúgy fognak sületlenségeket hadoválni.

Fogynak az üvegek. A hold fogja a fejét és ránéz a sírra egy elterülő völgyben. Ennek a fedőnek nyílik a koporsója? Csak nem a holtak is isznak? Széttárt kezeikkel szaladnak üvegeik után, majd rohannak vissza leülni a fűre.

A nők virággal díszítik a szesz áztatta sírokat, melyek méltóságban alszanak. A férfiak közben arrébb vonultak, vissza a kis magasságú dombtetőre. A fák szimatolják a lejtőn a finom bor zamatát, és mustról álmodnak. Az asszonyok rumot bontanak és a temető kapujában apránként belőle kortyolnak.

Az éjszaka füsttel oszlatja az ivókat? A kalózok kajütjeikben heverőikre vonulnak. A hölgyet az úr a hajójára viszi és szépen betakarja. Ő maga mellé telepszik, ajtózárás után alváshoz szintén behunyja szemeit.