A holló betemet minden nyomot 2.

A sarlatán beszél s nem szóval mondják, a múlt be lett feketítve. A felháborodott fogadalom a vér kútjában kutat. Felszállás a hegyre, a rontás verte padlás hány léleknek nyújt szabad kötelet? Bűntelen bűn fogant a halálban, a fájdalomban terhelt szív kamrája hallgat.

Egykor itt fészkelő lelkek érződnek a kezeken, tapintanak antik ujjak a múltból. Akár egy látnok testének ébredése, a padló tekintete szárazon érdes. A fokok nem nyikorognak és az ablak nem látja az éj szemét, a múlt karja vészt még nem jósol. Virág rothad a szirma éledéséért gondokat visel s a szikla csillaga nem vérezhet.

Magában hagy szenvedéseket a sötét, el még nem alszik. A vér komolyan veszi a hárfa, elmékre simuló dühét. Óvakodó vállak néznek a szemekre, az itt rekedt betegek hideg lépteiben üdvözölve. A megtévesztettek megvetik a tényeket, de üdvözülni fog - e a kőbe zárt lépés?

Sehol az őrjöngő arc. Csapnak és rúgnak fogasra ablakokat. Bezáródik a félelem az arcokba, nemi szoknyájában az iszonyodás lehelete s a sötétség szemében hirdet körbe az emeleteken ítéletet. Az átok fájdalmát nem csapolja le halandó őszinteség bűnének megbánása, azért a szebbik nem részéről dekoltázsra emelt kebel hever le beszélő illatában illetve a dohban síró alagsorba. A pislogó s rojtban sikító könnyek igazak és a bűntelenek sem jutnak pokolra?

Megmart rétről ez a kiszáradt part veszteglő homok szeme, ki segít neki megkeresni a szemüvegét? Baphomet az aki nem lát és az ajtóba bújna alvó zuhanásért. A lucskosra kínzott kísértetek inkább bezárva maradnak, Richárdot a tudati oszlás mocsarában hagyják s lápban úszva. Én még az urammal maradok meg madzagok öltötte gyertyákkal a kezét fogva a mell árnyékában, távozzanak az égés gyilkos lángjára a szenvedő és piszokban nézelődő a halandó éjben.

Az ajak érintése a múltat kívánja hangra bírni, a gyertyák kevésbé hörgő tüzében. A szem pillája tüzet okádva ég a rimánkodásban, az anya az ördöggel van? A kárhozat lápjában gyötrődő kínhoz léleki alt hangot kongatok, miért nem remeg már meg a harag ajtaja?!

Visszafogom a bűn áztatta vágyat a szenvedélyért s könyörögve rebegek, adjátok vissza a nővéremet! Fázom a barátommal, az apának nem jár bűnbocsánat? Itt virrasztok Vele reggelig, ha kell és meg kell egyezni a földbe tiport valamint cincálásban rothadó műtétek elszenvedettjeivel.