A HóHányó dolgozik, műszakban

A 'potyahorgászó' havasjelölt elmegy azért a pótvizsgára, rászánja magát. Át is megy! De mi jár azoknak, akik elsőre nem teljesítenek? Tartalékosok, éjjel illetve a leghülyébb időpontokban oszthatják be őket s ráncigálhatják a munkaidejüket is. Ha épp olyan felettest fognak ki.

Az egyik ilyen során fekszik a lényeg előtt a nőre s nem is tudja befejezni, amit elkezdett. Egyrészt kopogás meg ajtónyitás megzavarja a lovaglós perceket annak keretében, hogy a lány udvarlója megérkezik. Másrészt a lovag megerősíti, amit a csipogója már közölt: Miszerint a váratlan jött hóakadályt el kell kotorni és épp ezért nyeregbe szállás jön. Bejön szünetre s melegedése töltése közben sörözve azt látja a pihenőjéből felnézve az ajtónál, hogy titkárnők érkeznek a kávégép irányába a reggeli műszakosokhoz munkába. Az egyiknek libegnek hevesen a bájai, de zárt a ruha.

Én, jelentésemet írom arról, mit végeztem. Őt váltom, azonban ritkán. Sőt, alig látom a 'potyahorgászót'. A nők előttem mennek el rám mosolyogva. Nézem, hogy az egyik vörösnek némi dekoltázsa van a lebegő ruhánál (A neve Brigitta, mint később megtudom. Némileg leguggol hozzám pénzt nyújtva: Van kedvem a számára még presszókávét vinni? A pénzt elteszem s megérkezve azt, az asztalára helyezem. Mielőtt távoznék). Azt nem láthatta a tartalékos, mivel a bal félen volt. Az én pihenőm a folyosón bal kéz felől van.

A legutóbbi meghallgatáson jelen lévő biztonságiak lépnek be hozzám ajánlattal. Ha aláírom, akkor megvan a főnököm. Kérdezem, miért? van már, akinek jelentsek. Aki alá tartozom. Igen, de az a hölgy elment máshová. Miért? teszem fel a kérdést. Ott többet kap kézhez. Értem, hangzik a válaszom. Kezembe veszem a szerződést, olvasva a sorokat. Backosh Zsuzsa irodavezető alá dolgoznék. Őróla mit kell tudni? Mennyire új ember? Az a válasz érkezik, hogy Ő tette fel nekem a kérdéseket az Ő kíséretükben múlt alkalommal. Minden hétvége szabad és kezdetben egy hét szabadság minden hónapban, ami jár. Azt mondta a fiatal hölgy, hogy ide kérte az áthelyezését valamiért meg hogy mindenki másnak van már felettese. Ezért gondolták, hogy akkor Őt hozzám tudnák bepaterolni. Ha nem kérek ebből, csak egy távolabbi naszádhoz osztják be, ahol rosszabbak a körülmények és a feltételek is a munkavállalókat illetően. Azaz csürhébb a légkör. Nekilátok a papírnak és kérdésemre, így!: Nem hétre kellene jönni, hanem nyolcra. Bólogatást tanúsítok, de nem mondok semmit. 

Tetszik! A tollammal játszom, nem nézek fel. Csak közlekedéseket hallok. Ajtók nyitódnak meg csukódnak, egyszercsak megszűnnek a zajok és lépések közelítenek meg távolodnak. Elfogadom! A másik helyemet egyenlőre nem mondom fel, mert kell a pénz mellékben. Az a három félreeső fészer illetve lak meg kastély vagy várféle. Szükséges az egérút tavaszig, amikoris megerednek a vizek és mehetek aranyat mosni. A talán családnak, most még igaz; hogy nincs gyerek. Meg erről nem is beszéltem otthon még az asszonnyal. Lehet, nem is akar gyereket. Én szeretnék. Meg aztán, még el se vettem feleségül. Az is lehet, elhagy. Úgy, egy... pár esztendeje vagyunk együtt. Mást is választhat, most még... jól megvagyunk.

Felnézek a szerződésből és bólintok egy igen kijelentéssel megspékelve a gesztusomat. Jó! Örülni fog neki Nikolett. - mondják a fiúk. Megkezdem a pontozott részen a fentebb foglaltakhoz alul az aláírást és haladok a kézjegyemmel, amikor illatot érez az orrom. Jó, finom. Árnyak gyalogolnak a padlón mellettem és lassanként, időnként felnézve, ez Zsuzsa lehet? Fel - alá járkál dekoltázzsal meg mozgó mell forog benne valahányszor fordul. Jó, aranyos illata van. A nevem betűinek formálásának végéhez érve leguggol hozzám, látni akarja? Valamennyit lát belőle, és mosolyog. - Hogyan döntöttél? Hangzik a kérdése.

A férfiakhoz nyújtom az aláírt iratot és mutatják neki. 

Érkezem be munkakezdéshez és Nikolett ül le mellém bemutatni magát. Valamire vár, mert rizsázik, de nem megy el. Egy közeledő alaknál van valami, azt adja át a számára. Zsuzsa felé fordul, hogy elmehet, aztán ajak üdvözli egy múló cuppanással, amit szétnyílás nélküli mosoly követ egy SZIA köszönéssel. Azt mondja, ezt a beosztást és munkarendet szeretné ismertetni. Összekapcsolásra tapog el pár percre, de nem jön vissza. Na, legalább be tudom fejezni a jelenléti ívem kitöltését. A férfiak jönnek hozzám, az egyik szól: meg kísér, hogy Zsuzsa asszony itt bent vár. De nem ez lesz a végleges helye. 

Benyitok és beszélgetés. Vörös kód néven mutatja be a munkakört, merthogy hideg hétnek nézek elébe és azon a területen most sok a hó! Az asztalon áthajolva ajkaimhoz kóborol, érinti a kiszáradt szájszéleket. De úgyis mindjárt leöntöm valamivel. Jó kis olasz Capuccino. 

Ekkor ébredem fel és mellettem van Zsuzsa, összeékelt karokkal a mellén néz rám, hogy: minden rendben? Arra fogom, ami az igazság, hogy ne haragudjon. Csak még nem szoktam meg ezt a nehéz s heves odafigyelést a motoros szánon. Fáradt vagyok mindössze és elnézést kérek. Ez érthető! - duruzsol számomra a felelet Tőle a fülembe. Én meg azt hittem, hogy álom volt, de akkor mi ez a kérdés? Mert az öltözéke továbbra is nyitott, akkor mégsem álom volt? De lehet, pillanatra tényleg elaludtam. Egy némi, apró szundítás lehetett: Nyúltál melltartóba? Hát én munkahelyen nem fogok izélni, úgyhogy 'haladok' rajta. Nem sokáig hallgatok, a hátán meg a vállán melegítem kezeimmel. Azt mondja, oda 'megyek', ahova akarok. Na, ez már tapizás és végük 'középúton' megállapodás. Összeér az arcunk. Ez nagyon jó. Inkább ilyen főnök alá tartozzak felettesként. 

Felemeli a telefont és az őrnek pénzt adva enyhe kávét kér be. A másik férfi mondja, hogy elhozta a 'potyahorgászó's jelentését... és hogy ki van osztva neki a jelenléti ív is. 

Elég jól elbeszélgetünk s újabb iratot kap. Ez ismételt ajak összeölelkezéseivel jár. Átnézi azokat Zsuzsa, majd most Ő ragasztja ajkát. Ennek az... inasfélének? Nem tudom, Ő - e a legjobb felettes. De hogy a munkát szeretem, az biztos. A rövid kávé megérkezik.