A hó szólít hat órakor

MotoszkaDaniel•  2019. november 5. 17:25

Hol is kezdjem elbeszélésemet. Csak magam vagyok.

Egy férfiról beszélnek a hegyek a lavinák dallamaival és meséjüket hallgatom. Olyasmiről regélnek nekem, él itt errefelé valami férfi és szereti a nép!

 

Elgondolkodom, hogy ki lehet ez a valaki.

Hallgatom a hó meséjét, mitől ilyen boldog és kotorja maga előtt vidám trilláját?

 

Na, itt álljunk meg egy pillanatra! Húgaimról értekeznek? Mit jelentsen az, hogy van itt valami, amiről nem tudok?

Na, nem baj. Lapátolok tovább. Az asszony alszik és még sötétségben is siklik az út.

Iszonyat mennyiségű hó hullott és itt a hajnalban azt lököm. Várva közben a napot.

 

Azt havazzák nekem ezek a fehér óriások, olyan szépek a húgaim. majdhogynem kiabálnak, amikor beszámolójukban ehhez a részhez érnek. Mosolyogva forgatom a lapátot, és örömmel nézek a lábaim közé.

Lassan, de tisztul az út!

 

A hang közben folytatja, hogy csitrik. Még serdülő lányok ezek és szüleik ugyan most távol, de. Figyelek tovább, mert a hó közben eleredt. Szerencsére nem havazás. Leheletnyit szállingózik a fehér szépség.

 

Figyelek, közben. Mondjad, hegy és társai. Hiszen itt vesztek körbe engem most is, aki egy kicsi barlang bejárata előtt hányom a tőlük kapott fehér sapkát.

 

A húgaim ügyesek is és fel van vágva a nyelvük. Idővel az egy szem bátyjuk elé járulnak. Én is találkozhatom velük. Például, ha egyedül nem boldogulnak az elébük kerülő hó pelyheivel.

 

Elpirulok, mert arról is szól a mese, van közöttük egy féltestvér, de férfi egy sem!

 

Felnézek a hányásból, mert a barlang és az egész, környékbeli hegyek lába készen van. A szállingózás elment a messzi hegyek irányába és villan az egyik.

 

A hang azt üzeni, ott élnek a húgaim és sok barátnőjük is van. Maga a távolság egy napi járóföld nagy hóban. Ez jó hír, rám is fér.

Ugyanis azt jelenti, normál hó esetén csak pár óra és láthatom őket.

Pillanatra ledőlök és álmot látok: a lányok a szüleimmel ruhát próbálnak.

 

Felébredek és újra neki a hónak. Nem fázom, akkor örömmel tölt el a hegyek meséje. Derű segít melegen tartani a kabátom.

 

A villogás közben alábbhagy és füst váltja.

Fűtenek! Remélem, van fájuk, mert ha nincs, be kell szerezzek nekik.

 

A fa errefelé hiánycikk, mármint ott. Messze feléjük. Itt, feleségemnél és nálam jobban el van látva fával ez a környék. Valaha egy szép völgy volt erre, csak az erózió arrébb vitte.

Most is tarkított és sokszínű ez a táj, csak inkább egy kisebb udvar, amire hasonlít a lakhelyem.

 

Na, irány haza enni és pihenni. Készen vagyok, járható az út! A nap megköszöni a munkát és megy tovább az égbolton. Hólapátomat a vállamra és szánhúzó kutyáimmal vissza a barlangba. Legyen az inkább ház. Mégiscsak ki van az már alakítva lakájosra!

 

Lány tűnik fel, egy eléggé szép és. Hogyan kerül a hátam mögé? Bohéman bokán rúg, hogy aztán átöleljen és befogja a szemem.

Megszűnik a távolban is a hószállingózás. Megcsókol a hó, elég rendesen! A lány alakja a szenvedélyes csók után mosolyogva sétába kezd, aztán eltűnik. Mint egy szellem! A szél fújásba kezd, de kellemes hangon.

 

Mi lehetett ez? Ezen tűnődöm, miközben a kutyáimmal útra kelek. Megjöttem! A feleségemnek elmesélem és tudja a rejtély válaszát. Hát, itt helyben elásom magam a meglepődöttségtől! A sarki fényt láttam és tapasztaltam s ez üzenet volt a távoli hegyekből, hogy a húgaim jól vannak és boldogok.

Illetve, hogy remélik, hamarosan a hó ellenére őket láthatom. A jelenség befejező része arra utalás, hogy magam vagy akár nejemmel oda is látogathatok.

 

Hát, hogy minden nap tanul valamit az ember. Lehet benne igaz szó, mert a nejem arról a környékről származik. Erős szeretet kisugárzás lehetett ez, mert ő felém ilyet még nem tapasztalt. Arra felé meg azért ez, eléggé gyakori.

 

Beesteledik és cirógatom őt az ágyon. Az ablakból villog be szemembe annak a távoli hegynek a fénye. Azt hittem, ilyenkor alszik ez a sarki fény.

-A fenéket! (Nézi meg a feleségem.)

Nézzem csak meg jobban. Igaza van, elfáradtam az egész napos hólapátolásban. Ez egy közeledő motoros szán!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

E.L.2019. november 8. 23:28

:)

MotoszkaDaniel2019. november 8. 22:23

Ez a Hó Szólít második kötetének utolsó verse. Tudni kívántam, milyen lett. Köszönöm!

Hó szólít hármat nem tervezek, de Hóhányó címmel novellát igen.

E.L.2019. november 6. 23:13

Nagyon tetszett.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom