A hegy lehelete 3.

Ha a mély baráti szó hevülete szólít, válladra veszed a tarisznyát s nem foglalkozol semmivel. Amint köszönnek neked a vonulatok, kérdések hada érhet el. Ilyenkor a megfelelő sávba sorolsz be vagy eltévedsz. A dombok egyszer kérdeznek. Ha jelentősebben zúgsz közöttük, lehet rá alkalom, hogy a te kormányod is kérdést dob megtisztelő fáik számára s azt a leveleik fogadhatják.

Megzizzennek ezek az erezetek. A dombok fújnak sípot, ha esetleg beesteledett. De ha az a kürt riadót fúj, téged már védenek az ösvények.

A ciklon körbeöleli a nyakad, de személyedet óvja, nem pedig fojtogat. Ha menned kell, hazaenged s szabadon távozhatsz egy másik földre. Tiszteled az áramlatát? Kapuja előtted éjjel nappal nyitva áll.

Amióta dús kalászok hosszú járásokat örvénylenek, erre a te utad más veszélyekben téved el. Neked hajtani s fékezni kell csak a szeledet. Jobbkezes vagy? Megérkeztél az édenkertbe. Balkezes? E fennsíkon, valaha csuklós hajtányok köszöntötték az embereket s ülésbe huppanva szakíthattad meg a lépted, ami hazalökött a halak földjére.

Egykor Te kellett figyeljél a vad szelekre, nehogy szakadékkel szemezz. Ma ők óvják testedet, ha esetleg itt pár órára, vagy hétre lepihensz.