A hegy kebelje 2.

MotoszkaDaniel•  2022. szeptember 28. 22:04  •  olvasva: 20

Az idősek csevegnek a vének beszédének csoszogásában. Kalappal a nyakon megérkezve ide azt sűrűn hátra hányja a szél és csak a kantár fogja a gyeplőt itt, ahová minden nyáron egyszer igyekszel szenvedélyt kóstolni. Kő húzza a szemedet a szerelemért, a szirtek gyomra aprítja ezért a sziklákat? A vágy érintésén túl csak egy kéz számít, az pedig az ösvények pillantása a híd szemein.


Meg sem érzi a kar, itt robog a test alatt a vándor botja. Súlyosak a kövek az égő elmének, de nem a belül rotyogó szívnek. Az egyszer lehet e fennsíkra érve megégetni. A fű bordójában az vörössé lesz az erdők koronájában. Olyankor válik csupán a lélek főnixszé, ha betapogja a bőség nyári lába rajta az autók buszának csuklóját és belélegzi ezt a leheletet. Nem a szerelmes szív torokittas dobogása ez, a völgyek veresbe simulását a képzeleten túl is látni és mindössze ottan valahonnan ér véget a magyar tenger kezének teteje.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom