A halál erdőjén át

Azt a megbízást kapom, hogy lopjak el egy autót. A vőlegényem elvisz, mert egy: nincs térképen feltüntetve. Kettő: amúgy is át kell ott mennie. Jogból vizsgázott a napokban és a bizonyítványát veszi át.

Elérjük a kétes hírű hegyek meg sziklák övezetét s beleakadunk egy lejtmenethez közeli úton egy tötymörgőbe. Nem lehet megkerülni, végre megáll a terepjáró s nem hiszem el, milyen emberbe botlunk bele. Konok és szájal, rühellem az okoskodókat. Ki kell szálljak, mert kiabálásig fajul. Amíg az uram lehiggad, elbeszélgetek ezzel a seggfejjel. Aki ilyen modortalan meg tiszteletlen e kies vidéken, megérdemelheti, ha esetleg meglopják. Nekem van már vizsgám, a védelmi minisztériumban dolgozom és nem takarítónőként. Leveszem a vékony nyári kabátomat, ami alatt nagy kivágású topban vagyok. Semmi nem érdekel abból, amit a fickó mond. Az időhúzás és a vőm lenyugvása a lényeg.A fajankó elvonul kicsavarni a gyíkját. Jövök vissza és félve fonom keresztbe a karom, túl nagy a csend! Halott a kellemetlenkedő férfi, mert visszamenve látom a nyílvesszővel hátba lőtt holttestét. Még mindig csak a madarakat hallom, de futás! Csúszogat le mindkét vállamról a top, mire a megtett erdei táv feléhez érek. A húgom mászik elő eközben tőlünk, bizony el is foglalja a terepjárót. Nekem még nincsen jogsim, az lesz a következő menet. Mondom Gábornak, hogy mit tapasztaltam. Már tapos is bele. Nézek hátra, hol a kistestvérem? Előttünk nem sokkal az úton, bevár minket. Amíg begyorsulunk hozzá. Elloptuk a járművet, de most már nagyobb a gondunk annál.

Bányaféle bejáratához érünk, miért állunk meg? Kevés a benzin a lopott járgányban. A húgom meg a pasim hordóért vagy kannáért mennek esetleg. Addig én felderítem ezt a bányát. Olyan meleg van itt az erdő széle után, hogy meg kell nyitnom a topom gombjait vagy középtávig. Most már van módom visszahúzni vállaimra a lecsúszott pántjaim. Hörgéseket hallok és iszonyú szagot érzek helyenként jajveszékeléseket  meg kiáltásokat hallva. Az előcsarnoknál nem megyek tovább, ugyanis egy korlátnál nézelődve vér csöpög lefelé. Amíg én tűnődtem lefelé és igazítom vissza az alig elmozdult kosarakba a bájaimat, sandítok fel. Lóg valami ott fent messze fejjel lefelé, szerencsére nem látok el addig. Ez viszont biztos, hogy ember. A karjait ki tudom venni. Vitatkozásokat hallok még, melyek mind fentről jönnek. Kanna! Benzin van benne? Oké! Meghúzom a kilazult pántjaimat s most már nézelődés vége, mert a sarkokban ezek holttestek. Valami nagyon aprót hallok, most állt meg valaki? Továbbáll szerencsére. Az én lépteimet hallotta meg. Na, szedni a lábacskáimat innen és ötven métert se kell megtenni. Van üzemanyag, ők is találtak és az a lényeg! A hordót el kell hajítani, mert az összes kellett belőle. Én bevágom a kannát hátra. Mondom az uramnak meg a húgomnak, húzzuk el a csíkot innen. Vérfertőzött vademberek tanyáznak odabent.

Beletaposunk és a hegységrendszer túloldalán megint megállás. A húgomnak pisilni kell. Én ruhaneműt váltok, mert izzadtam valamennyit. Van egy jó kis forrás a közelben, nem túl kellemes verejtékes testben lenni. A barátom azt mondja, hogy nem kell menni sehova? Nézi a térképet, én mutatom neki hozzá az autó adatait. Ez a terepjáró volt az ellopandó tárgy. Na, ennek örömére e kicsi patakban a húgommal megfürdünk. Előtte a fölöttünk lévő fennsíkfélén a vőlegényem megvizsgálja a csinos, de régi négykerék meghajtású képességeit. Halljuk a csikorgásokat, mert az út egy része ott, feljebb, részben beton. Éppen tűzi is a nap rendesen. Nézzük már meg, milyen a kilátás onnan fentről. Gyönyörű, a végeláthatatlanul elterülő erdő a sziklák között, csak ezek a törvényen kívüli rondaságok ne lennének helyenként a levelek közt. A húgom bejáratot pillant meg alig az orrunk alatt szinte. Most már neki is melege van. Adok neki kölcsön melltartót, kinőtte a méretét. Aprót még érzem a fürdés hűsítését, a naphoz közelebb e csúcson gyorsan meg lehet száradni. Bent vagyunk ebben a vágat félében és víz alácsurgását hallani. Ide több fény szűrődik be és csak később hallgat el a csend, már megint morog valami csak távolabbról. Hangokat hallunk messziről és dulakodó árnyékokat még. Ez a hely mikor fog megváltozni? Négy ember jut ki, egy jelentősen sérült férfi zuhan le hozzánk. Pont mennénk rajta segíteni, amikor... egy torz lény ott terem. Az erkélypadka félére érve belerúg és így bizony a katlanba zuhan. Sárral itatott rozsda, omladozó deszka, áporodottság s ezek vonzzák a patkányokat meg rágcsálókat. Úristen, ezt el is felejtettem, nehogy az egyikük megérezze hármunk közül bármelyikünk parfümjét. A közelünkben van egy terem, oda vonszolják be a szerencsétlent. Majdnem észrevesznek! Még él a fiú! Hárman leszereljük kis időre ezt a lassan mozgót, hogy a férfit ki tudjuk vinni. Már így is sokat kockáztattunk. Nem is szarakodunk, ez most nem az elegancia ideje. A húgom akkorát kapar, hogy majdnem a tető peremét nyaldossa az indulással. A vőlegényem nézi a térképet és azt találja mondani visszanézve, ez a múltkori bánya hátsó bejárata lehetett. A délután elejére elérjük ennek az undorító vidéknek a végét, az uram tapoghat hamarosan átvenni a bizonyítványát.

Visszafelé én vezetek, de a sötétben eltévedek. Most mit csináljak? A húgom se járt erre, honnan tudná? Kielőz engem, és át kell masíroznunk magunkat az elhagyatott házak meg gázlók mellett. Igen, nekem is eszembe jut! Nincs segítség ezúttal a nap részéről, hogy honnan követ minket egy árnyék. Gábor alvásra időt kért, csak kicsit szeretne hunyni. Csak nagy baj esetén szeretném felkelteni. Ez aggasztó. Állatokat látni az úton, de kóbor embert egyet se. Apró figyelmetlenség a győzelem előtt. Ellen kell kormányozzak, én semmilyen bányába nem akarok betévedni. A nap lent teljesen és főútvonal vége az eltűnő sziklákkal meg fákkal.

(Kettő álom és a következő kettő film előtt tisztelgek még: Autós akadémia meg a Halálos kitérő.)