A félszemű banyaúton 2.

MotoszkaDaniel•  2022. április 16. 22:06  •  olvasva: 90

A tekergők térképe az idők végezetéig gúnyolódik a kíváncsiskodókon. Pókokkal álmodik a barátom férje, de nem szokott álmában beszélni! Felriad és biztatom, bírja távozásra azokat magától! A hold kukac farka rajzolja a pergamenen az éj fiait s lányait, ez kamuzik? Korábban itt dolgozó oktatók, tanárok és jósok kérnek alvásukhoz sötétet a függő festményeken.

Olyan pimasz vagyok, az önteltségemen sem szúr a tüske. Az ág csapkodja az elmém, oltsam el a pálcám. A barátaimat undok manók hurrogják le egy vásár pincéjében, hogy csukják be az ajtót e hidegben. Padláb rúg meg órán, hogy rossz helyre lapoztam és a könyv a vérfarkasoknál áll meg.

Én beszélgetek a gömbbel? Ez női hang és nekem sziszeg jóslatot. Jöjjön már a tanárnő a nagykeretes szemüvegével! Ez a kristálygömb órai eszköz, de mit is mormol nekem maga elé nézve? A keze a vállamon.

A bölcsesség mit sértődik be? A jövendő mondó oktatónő az elméjét csak az igazsággal tömte! Most futkározhatok majdhogynem a lépcsőn túlra, mielőtt a törésig megrongálódna a búra.

Üvöltenek a farkasok? Nem, a lánybarátom tereli őket kiáltásával. Mióta oszlik a felhők mögül ilyen gyorsan a hold? Amíg öltöznek az ordasok emberré, Ő szörnyülködik a szerintem szép hajának az árnyékán.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!