A félelem estéje 2. - Az iszonyat most kimúlik

A lelkemre köti anya, ne tegyem a lábamat az estébe Mihály születése napján. A mama kórházban lábadozik, ki a nyavalya hívta ki a tűzoltókat? A szörnyeteg meg fog menekülni, a dorong is csak fékezi az útját. Egyszer már bekasztlizta a nép, de a börtönben sem ered meg a hangja.

A lélek könnyezik a testemre, az életemet pedig nem adom. Lábujjhegyen lélegzem, de el tudom én sütni ezt a pisztolyt? A szemem mindent lát, én viszont nem akarom, hogy Mihályka belőlem bármit is lásson. Menetel a pántom simulása a vállamon, ez a padló ne ropogna a tapogásomon.

Az eszem a szívemre teszi a kezét. Még a mellem is fél e kosarakban hömpölyögve s a mellkasomhoz bújik, de az élet velem van e mindenszentek sötétben takarózó házában. Sóhajt a tenyerem, a ház pedig baljóslatúan a fülemhez mászik és liheg a szemhéjam. Aki nem fogott még a kezébe puskát, annak csak óvatosan!

Nem a töltények számlálása itt a túlélés kulcsa a gonosz házában, hanem hogy mikor és milyen gyorsan találok célba. A felrúgott puskának nincsen kapu s ugye nem törött el a lábam? Nem, ez egy erős ficam! Fáj, mint az elutasított szerelem egy boldog éjben a délután végében nyilallva. 

A lábamra tudok állni és térdre kapaszkodva menni a harcba, de az ellenségnek erősebb a karja! Nem minden kés ró sérülést rajtam? Felnéz a szőkésbarna tincsek alól a szemem lába és Misike sebességet vesztett? Méretes kerti szerszám a vasvilla s ez is még csak lelassítja eme ijesztő termetet, de anya a sötét utcára csalja Őt a talán utolsó sétájára e szörnyet.

(Halloween Kills 2021 - Gyilkos Halloween 2021)