A fekete királlyal (2019. Augusztus tizennyolc)

MotoszkaDaniel•  2019. augusztus 19. 13:45

Azt mondja, velem van, de nem látom. Kiáltok a sötétben, miért nem válaszol?


Kedvesen ölel magához, de engem szorít.

Három perce teljes testével nyomorít.


Önmagamra ébredek, 

dörmögő hang visz a valóságba.

Ciripelésmentes éjszaka van.


Úgy félek, mint egy ártatlan gyermek. 

Kerepelek, kerepelek. A fekete karom nem ereszt.


Leszállok a menny alá, 

itt a csend és vízcsobogás.

Az elmúlás a társaság, 

visszaút nincsen már!


Csak húz és húz le a mély.

Engem akar a fenyegetőő karom!


Ősz szakáll tol fel az élők közé,

ne tartozzam még a holtak közé!


Kétségbeesett nagy női sikoly odalentről. 

Egy másik lélek az onnan lentről.


Csak egy lélek megmentésére van idő, Ő is a barátom!


VIssza kérem magam az Úrtól oda le. 

Ha gyorsan nem érnék vissza, 

a gonosz viheti magával a lelkem.


Itt vagyok, megérkeztem. 

Verejték nélkül megúszhattam volna, 

ha nem érdekel a lány sorsa.


Vigyen le magával alá mást a sötét palást!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!