A farkasok ordítanak

Völgybe alvó árnyékok, a híd felett szuperul lopózva katonák. Nem tudnak felnézni a pilléreken. Mire végigmegyek a lányok igen, csak éppen mindössze a lábnyomaim elhalt zaját látják. A vár falai hallgatják a gramofont. Vigyázni a polgári s néhol alváshoz készülődő nőkre!. Akik feketébbek az éjjelnél, azok suttogni fognak és futni a szélben. Hármat kopog az egyik ajtó, hallgatózás fedezékben! Női többséggel az ingeken vörös malom fekete lapátjai. A kezekben pedig fegyverek feszülnek. Azonban nem azért közelítenek felém a küszöbön, hogy az esti mesét vagány napszemüvegben felolvassák!

Felszökkenek egy szinttel feljebb. Rohanjanak inkább alattam kosarazó labdáikban, az észvesztő illatban közeledő dekoltázsok. Lélegzetvételem tartja pórázon a dühük lépdelő sóhaját. Nem üti a markukat jutalom, amennyiben nem recseg a rádió és jelentik azon át a foglyot. Amíg engem keresnek ott lent, a csúzlikban a mosolyom újra tölt. Leugorjak? De akkor bezavarom a settenkedésüket a jégerszoknyában. A kilógó szőnyegen az orrom élvezi e felszökő illatot. Talán azt hiszik, macska vagy kutya ugrott le. Esetleg gerenda dőlt be. A tányérsapkán kezet a ravaszra, mert a lenti szép szobor arca ott középen nap fényét kapja és rám szökhet.

(álom)