A farkasok ordítanak

MotoszkaDaniel•  2022. január 1. 19:20  •  olvasva: 39

Völgybe alvó árnyékok, a híd felett szuperul lopózva katonák. Nem tudnak felnézni a pilléreken. Mire végigmegyek a lányok igen, csak éppen mindössze a lábnyomaim elhalt zaját látják. A vár falai hallgatják a gramofont. Vigyázni a polgári s néhol alváshoz készülődő nőkre!. Akik feketébbek az éjjelnél, azok suttogni fognak és futni a szélben. Hármat kopog az egyik ajtó, hallgatózás fedezékben! Női többséggel az ingeken vörös malom fekete lapátjai. A kezekben pedig fegyverek feszülnek. Azonban nem azért közelítenek felém a küszöbön, hogy az esti mesét vagány napszemüvegben felolvassák!


Felszökkenek egy szinttel feljebb. Rohanjanak inkább alattam kosarazó labdáikban, az észvesztő illatban közeledő dekoltázsok. Lélegzetvételem tartja pórázon a dühük lépdelő sóhaját. Nem üti a markukat jutalom, amennyiben nem recseg a rádió és jelentik azon át a foglyot. Amíg engem keresnek ott lent, a csúzlikban a mosolyom újra tölt. Leugorjak? De akkor bezavarom a settenkedésüket a jégerszoknyában. A kilógó szőnyegen az orrom élvezi e felszökő illatot. Talán azt hiszik, macska vagy kutya ugrott le. Esetleg gerenda dőlt be. A tányérsapkán kezet a ravaszra, mert a lenti szép szobor arca ott középen nap fényét kapja és rám szökhet.


(álom)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom