A csend súrol minden zajt

MotoszkaDaniel•  2020. március 26. 22:53  •  olvasva: 16

Remény hangja a fejemben. Zsivaly volt itt valaha, de a vígasz néma.

 

Fogd meg a kezem, látlak mellettem. Ugyanarra nézel, még ha nem is látlak. Talán majd egy másik indián nyáron nézheted ölemből a pisztrángokat.

 

Most csak legyél velem lélekben, porcikád minden rezzenését érzem.

 

A kiutat keresed a semmiből, tudom. Hajad egyenes és bizakodik. Mosolyod kényszerszabadságon s szíved sír.

 

A vörös levélre adtad a hitedet? Megértem, a dús s vastag függöny elrejti s nyeli is a fájdalmat.

 

Átülnél, szerelmem az én felemre? Cseréljünk! Befagyott a Jónak a szíve, de együtt felengedhetjük!

 

A pad jókedve elkopott, keressük meg a szökőévnél? Csak két méter és integess. Nem érinthetem még csodás lényedet. A korona vész gyűlöli a szerelmet!

 

A teremtő fehérre mázolta a padot, látod? Csukjuk be szemünket, maszkot fel s Te engem, Én téged: kesztyűben védelek.

 

Lábamat rugdosd, ha hiányt érzel. A tockost viszonzom neked. Árnyékra a pad mögött vigyázzunk. Csak az van még, de a gonosz nehezen adja fel! Hunyd be a szemed. Én is azt teszem és velem együtt lélegezz!

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mersinho2020. március 27. 08:30

"A korona vész gyűlöli a szerelmet!"

Ez egy nagyon különleges gondolat, de lehet benne igazság.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom