A csend pihenne? 3. - A Sárkány színre lép?

A sebeket az eső foltozza. Észak énekel, dél pedig szövegel? A kígyó sziszeg a néma sakál mellett, csak ráléptek a testére s nem mar sehol a foga fehérje.

Az ég borult s átlátszó cseppek helyett békésen, de fekete szemek hullanak alá. A beton nem mérges, inkább meglepett. Illatfelhő, fésült haj, tarkított szemöldök s a savanyúságában édesen csengő hang.

Nem átlátszó a blúza, a léptek közelednek e menetelő zivatarban. Hogy oldja a feszültséget, kabátját a fogasra dobja, ami alatt egy laza mellény van? A bátrabb férfiak kezet csókolnak s félve és a színe elé járulva a csata kútjából kérdéseket megfogalmaznak.

Sophie szeret terepre menni s gyakran egy elegáns autóban vagy éppen kerékpáron tép. Pisztolyához nyúlva az üres, nincsen mit felhúzni. Az egyik ficsúr keres neki, másik szobában megtöltve azt: a csinos kacsókba ölti. Hajolt csók ezzel az úrnak ezt megköszöni. A mellény alatt a férfi szemét ízléses csipke köszönti.

Estére munka van, de nem feltétlenül a vér folyásával párosulva kell azt véghez vinni. Az alapító atyák lefekvés előtt kortyolnak, az ablak alá rohan néhány pisztoly koppanása.

Fellép a csillag a szekérre, csók simogatja a dombokat. Nő még nem volt a saját ügyek házának vezére, megürült viszont a bátyja pamlaga (ottmaradt egy esélytelen, de bevállalt tűzharcban).

Fegyveres ront be kopogással kettő előtt az éjben, mert a lány odarendelte. Ha lágy kezek nem méltók ezen a tetőn, nyugodtan és e hónapon belül váltsák le! A géppityut a legény az ágy szélére dobja s biztató szavakat mormolva puszilja Őt az ágyra.