A csend pihenne?

A bűn szervezett és bűnös. A sakál ártatlanná nyüszögheti, csak mögötte ólálkodik a kígyó.

 

A világ alja is kiveti magából az árulókat, elnémul az altemplom hangja? A kupola teteje gyakorta hangos az el nem évülő vitáktól s itt villanhatnak a fegyverek is.

 

Az álarc, ha zendít rá a dalára zömmel gyáva. Megy a célzás magányosuló alagutakban? Ha nem mozdul az ujjad, ezek meghúzzák a ravaszt.

 

Soha ne bízz meg abban, aki megkér rá s a szavát adja. Csak ha borral isztok esküt és koccintással pecsétet kortyoltok rá.

 

A nőknek itt nappal sincsen becsülete, éjjel menjenek az üveg mögé. Kezet tudnak fogni az árnyékukkal? Üljenek a kormányhoz s vezessék. Hallgass rám! Ne rohanj ész nélkül!

 

Le akarod fejezni a sárkányt? Még a tüze okádása előtt? Felejtsd el azt, hogy SZÉP. Vesd be a tündéri pofikád, de türelmes légy!: a reszkető önuralomban.

 

Ezeket az arctalan motorosokat s álzsandár uraikat nem hatja meg, mi türemkedik a ruhád alatt. Hallod azt a jelszót, hogy: a mi ügyünk? Nagyon kicsi kitartást még, kislány, mert jó nyomon vagy. Mindig nézz magad mögé s ne bízz senkiben.

 

A lépcsőfök ápoltan vezeti lefelé a kezeket? Mindent megkapsz a pince rendezett ágyán és elég, ha szenvedélyes vagy. Ügyes lehetsz, de gyors nem. A veszély napnyugtakor kel.

 

Mutatom, miért legyél óvatos: Látod azokat az égő hordókat? Ő már nem megy haza s harminc esztendeje a csúcson volt. Aki ide juttatta, az pedig a ranglétra aljáról kezdte. Utóbbi az, kihez igyekszel s szervezi újjá a szervezetet.

 

Hogy én ki vagyok? Ha egy hét múlva még életben vagy, feltehetsz három kérdést. Most menjél, kisasszony, mert a nap bújik el Szicília hegyei mögé.

 

Szelencéből fújják a tubákot, de talán nem örökké? Gyermeket hordasz a szíved alatt, nem minden főnök utódja lép az apja örökébe. Hagyd el ezt a szigetet s a csizmát. Menj New York-ba. Ott telepedj le, békében élhettek.

(A Polip - 1984-2001)