A csend pihen?

Az éj beszéli meg a hatalommal, hogy a nő tárgyalhat nagy ügyekben vagy ebbe az alapító atyáknak van beleszólási joga? Amíg Sophie szemez a töltött fegyverével, reggelre négyen már nem szagolják meg a nap édes paplanjának sarkát. A férfiak összetűzésbe kerültek a kupolával s a megegyezést nem hallgatta meg az éjszaka.

A szekerek a fényszóróikkal hajnalra udvarban pihennek, a dáma egyenlőre vezetővé avatva. A beavatási szertartásra kitakarított pincében kerül sor s ez pedig a mozgékonyság. Második rész, a megfelelő célzás elsajátítása. A fényviszonyok nem egyformák? Előfordul ez a csizmában s a föld alatt egy tenyérnyi ablak karjaiban.

A tubák urai felkotyognak, a szelence árnyékai várják őket. Sophie egyedül gyakorol. De van, hogy taníttat másokat lent.

Szofi lóháton körbejárja a birtokot, aztán szekérrel felkaptat a közeli hegyekbe. Valami nem stimmel, de tényleg: beszéltek eddig a fák, miért nem henyél meséket fű felett az édes szőke kalász? 

Három férfi zavarja meg a füzek értekezését s hozzá lépve ez beszélgetés, de az elhunyt  báty kerül az ajkuk járására. Ezek ma nem aludhatnak az ágyukban!

A lány karjával nyúl a bátorságáért, szedi össze a délutánjában kelő édeskésen nyújtózkodó mezőn? Mit tanult a hasznos pinceként tündökölő tömlöcben? Most nem tárgyak szemeznek vele s ezek vissza is lőhetnek. Fényképet vesz elő, hogy talán Ő az, akit keresnek?

A férfiak rebbennek, a hölgy mire várna tovább? Őt látják egy serdülő képen, (mosolygó arcvonások). Zsebre tett keze eljár, az orgyilkosok nem sokáig beszélnek. Az orosz rulett bevégeztetett. A nap is tudja azonnal, ez nem a közel kelet.

Hűséges alattvalói érkeznek megtakarítani a terepet. Jó mindig a rádiótelefon így szépen, a tenger gyönyörű morajának színe felett. 

A cselédek ugyan nem lányok, főztek a számára a kastélyban tésztás finomságot. Paradicsomszósz illata nyitja az ajtót, Sophie száll ki a finom szimatra az autóból.