A csend bevett

Itt ahol körülölelnek a sziklák a levegő szavában. Meghallgatja az ember nőként, hogy mi a gondolata. Ez a szirt meg a többiek a társaikkal gyakori ébresztésben vannak a lég áramlatának van, hogy paskoló kezei által. Ide a farkasok is elvétve tévednek, mert könnyű a széleken a megcsúszás esélye.

A hiénák nem lusták ide feljönni, azt Ők is meggondolják. Mert szép e különálló sziget, ám nem érzékeny nőknek találták ki. Járjon is egy kört a talp és legyen valami a testen, mivel valamilyen minőségű szél mindig fúj. A szellő teljes csendje csak a sziget túloldalán tapasztalható, de oda már elmerészkednek a sakálok.

Annyit kívántam mindössze mondani illetve előadni e környezet változatos testének öltözetéről, e sajátos elkülönítésű paradicsomba kettő ok fennállása esetén érkezik a Nő lakni az átgondolt zarándoklatába. Az életébe már nem tud visszatérni, de mindene megvan s csak itt nem talál rá a múltja. Vagy pedig az Ő döntésén alapul eme pihenés ilyen magasba történő elhelyezése. Aki ide feljön s a Nőre rátör, nem biztos hogy hazaér.

Könnyen csorbák a felkövesedett utak és ne is sokáig nézelődjenek benne a férfiak, hacsak nem ismerik az utat. Az életüket parttalan útra tévő nők a végtelen biztonságot élvezhetik itt a komótos öltözködés minden kivitelezésében. A túloldalra csak akkor terelődik az útjuk, ha dolguk vagy elszámolnivalójuk akad. Nem ritka a Nő fegyverrel vagy olyan kísérettel erre így van.

De ne kalandozzon el a száj, a sirály rám is pirít (rivallásban). Most vagy nézelődöm vagy tartok valakihez, ám a sok duma erre nem kifizetődő. Azaz, inkább ott a másik parton nem. Meglibbenti az ajakhoz a haj szálát a szél meglóduló karja s ott marad, amíg újabb ilyen 'hullámát nem verő hajó' nem érkezik.

Ezek nem az alkonyat szócsövei onnan nyugatról? Aki nem ide tartozik, hagyja el a szigetet mihamarabb. Nem azért, mert bántja, hanem onnantól egy másik világ veszi kezdetét. A sziget többi lakója addig nyargal meg pepecsel a pelikánok meg sirályok között, amíg gondolja.