A boszorkányok órája 3.

A dárdanyél síkság kihalt. Gazdátlan koponya haját fésüli a szél, amikor feltűnnek a lányok az égen. Elhagyott seprűk szégyenemberként dülöngélnek a gazban. A fák éhesen és sírva fújnak dús sziklaszirten.

Felporol a föld? A söprűknek bágyadt szálak integetnek, a csajok keze hajót ad a macskák alá. A gazfickó lopta valahonnan ezeket? A színük halvány zöld. Éledezik az ugar. E nők beporozzák termővel a magasból a környéket, aztán az immáron üres házba beszállnak.

Bent megkötözött boszorkányokat találnak, de a nők macskaként gyalogolnak fel először a lépcsőkön. Az uraké voltak ezen tárgyak? Kioldják csuklóikat, a seprűik kamrában hűsölnek ferde sörtékben. A kalapjaikat a hölgyek meglelik a szuterénban.

A pasik kiszállnak, az asszonyok még cica képében felderítik a padlást. Eztán normál zubbonyukban górcső alá veszik a pince járatát. Itt kóborló harcosok igyekeznek a levegőre, de övék a seprű s szintén foglyok voltak. Közelítik suhogó kabátokban és kalapokban ez albatroszok a felszínt. Lassítani és lehet manőverezni e föld alatti alagútból a kijárat után rájuk köszöntő, esteledő róna alkonyára.

Wicca 5. /Hermione Granger (Emma Watson) előtt tisztelegve/