A boszorkánykormány

Kötelezettséged akad, jogod semmi. A védelem élőholtakból van. Az eredeti legénységet keresed? Már halottak! Koromba nyúl itt a sötétség, maradj mindig veszteg.

Nincsen bántódás, ha az ösvényen kívül maradsz. Láthatatlan szárnyak csapkodása őrködik a telek körül, ez a védőháló. Ne térj le az útról, amin haladsz. A lejtőn az erdőbe mélyülve zombikkal találkozhatsz, az ágak nyújtotta biztonság nem időtálló.

A mágia állandó, a koronákból mindig figyeli valami az ide tévedőket. Némely fészert a bátrabbak közelítsék meg, mert szem nélküli. Ha kinyílik is, nincs biztosítva az onnan történő eleven kimenetel. Egy sáv van az úton és azt is öleli a tépázott bokrok sűrűje, vékony fák merednek lesoványodott gallyaikkal az éjből inni.

Holt kátyú foltozott teste köszönti a merészebb autók kerekeit, az erre járó szekereket. Ez nem gömbvillám, a molyemberek vonulnak az égen. Műszakváltás van a korbács cseréjéhez. Barátok nincsenek, csak egykor garázdálkodó ellenségek.

Illatos homályt látsz tovaúszni a ködben a lomboknál? Lehet, a varázsló lányok ruhát próbálnak. De ne kövesd, mert fehérnemű próba is lehet az. A pára van, hogy nappal sem oszlik el s így elmarad a délután.