A bodor kék íze

Minden csóknak megvan a maga zamata, még ha elfuserált is. Nincs kettő egyformán beszélő víz, az újabb ugyanazon napon: másképpen folyik. Ezt mondják a csevegő fák boltozatai az este árnyékából integetve mintegy táblaként, hogy: milyen lenne a helyes folyásirány. S teszik ezt az uszálynak, nehogy partra vetődjön. Nincsen magányos rakomány, csak dologtalan cél. Ezek a gallyak a nap lábánál is itt voltak, most a holdat támasztják meg. Nem bicsaklik meg az árnyéka, ha a koronával tartják azt. A megbicsaklott sodrás töri fül botját a nesszel, lehorgonyzáshoz gyötri a tenyér az erő 'csordáját' az erezett tenyérben. Nehéz a siker, de: van! Tárcsás kislány nincs, ám megvetett part az aranyban pihenő homokjával igen. A test nem készült fel annak a felmelegítésére. A vendégcsobbbanás során a törülközés a száradás kávézása. A malátával legyen egy köszöntő a választott fának? Még messze a hajnal, a kedv az nem. Itt van s a koronával koccintás az uszály talapzatáról. A moraj is kér? Neki is jár s Ő szintén kortyol az éj víztiszta levegőjéből. A motor is durmol, a feneket vizsgálja. Rendben lehet az izzadt homok, mert ide fel: semmi nem kopog.