A birodalom nem vágja le a pihenésem

Hazarotyogok a fürdőfelszerelés eltevéséért, mert kirándulni megyünk a kanyargós hegyek közé. Az ég még nem kíván ránk szakadni s csak borult van. A csörgő telefonra lépek be az ajtón és azt felkapva mondják, hogy egy telepnek részben feljebb emelkedett a jelentősége.

Tárcsázom a helyettes asszonyomat, hogy: vezetői helyre legyen meghirdetve egy felhívás. Amint van valami, jelezzen. 

Minden napnyugta után 21 óráig elér. A kanapén fekve  felkapom a kagylót, miközben esetleg az asszony a gyereknek mesél. Én meg korait vacsorázom. Hét nap a szabadságból, de istenien éreztem magam. Nejem is mondja, hogy a kicsi nem tud betelni a tájakkal.

A telep élére hárman jelentkeznek, kettő nő és egy férfi. A helyettes mondja nekem, jövő héten után jó lesz a meghallgatásuk kitűzése? Tökéletes. Kettő hívást kapok én, egyet meg a felettsem felé kezdeményezem. 

Egy alkalommal csörög a külső, teraszi. El nem tudom képzelni, ki lehet. Meg is lep, mert ez még nem csörgött ki. Ismeretlen hang remeg a fülembe. A kolléganőm tárcsázott félre, miszerint elnézést kér: pont tökmag zacskóját bontottam meg lefekvés előtt másnap reggelre.

Azt mondja, kettő hölgy jelentkezett még. Azt vetem fel: mi lenne, ha a számukra helyettesi vagy titkári munkakört ajánlanánk fel? Az édes hangú nőcske leteszi. Imádja a mozgó agyamat, amikor dolgoznak benne a fogaskerekek. Na, ez is megvolt. Hallhattam kicsörögni a telefont, meg tárcsáztam is vele.

Az éjjel menetelése párnára fekteti nejem mellé a fejem. Hétfő jön s még egy teljes hétre nézzük meg a falakat, a vizet, talán az orgonákat szintén. Ez a hét volt az, ami szólt végig a lubickolásról s a játékról.

IV.