Mosolyország
VersHarmatiGyongyi• 2020. november 16. 20:02
Áprily Lajos: Imádkozom, legyek vidám...
Én Istenem, legyek vidám,
Mosolyogjak, ha bántanak
és senkire se haragudjam.Arcom ne lássa senki sem
bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom,
ha mosolyog a kisleányom.Én Istenem, legyek vidám,
ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem
s szegényen is nagyon szeressek.Tudom, sokat bűvölt a gyász,
a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:
panaszkodtam, mert balga voltam.Én Istenem, legyek vidám
ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett
az első forrásvízre leltem.Ködökbe csillanó sugár,
víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek
a jajgató világzavarban.
Áprily Lajos (1887-1967), született Jékely Lajos József Attila-díjas költő, műfordító.
Jékely Zoltán édesapja.
HarmatiGyongyi• 2020. július 5. 13:45
Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság...
Jó volna ilyen édes-álmosonráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
Dsida Jenő (1907-1938), erdélyi magyar költő.
WEÖRES SÁNDOR: DSIDA JENŐ EMLÉKÉNEKOly szomorú, ha nemes fát tép ki a szél gyökerestől.
Fájdalmas, ha a mű csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a Tiéd – de kivánhat a lélek
porba-lökött hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez őr-népben van erő még, óvni a kincset,
Téged, Széphangú! nem feled el sohasem.