Mosolyország
GondolatokHarmatiGyongyi 2020. július 5. 13:45
Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság...
Jó volna ilyen édes-álmosonráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
Dsida Jenő (1907-1938), erdélyi magyar költő.
WEÖRES SÁNDOR: DSIDA JENŐ EMLÉKÉNEKOly szomorú, ha nemes fát tép ki a szél gyökerestől.
Fájdalmas, ha a mű csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a Tiéd – de kivánhat a lélek
porba-lökött hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez őr-népben van erő még, óvni a kincset,
Téged, Széphangú! nem feled el sohasem.