Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság...
HarmatiGyongyi• 2020. július 5. 13:45 • olvasva: 137
Jó volna ilyen édes-álmosonráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, biborfényű reggel.Felejtve lenne minden lomha kin,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
Dsida Jenő (1907-1938), erdélyi magyar költő.
WEÖRES SÁNDOR: DSIDA JENŐ EMLÉKÉNEKOly szomorú, ha nemes fát tép ki a szél gyökerestől.
Fájdalmas, ha a mű csonka lesz, abbamarad.
Csonkán is rege-kincs a Tiéd – de kivánhat a lélek
porba-lökött hontól üdvöt a tiszta dalért?
Hogyha ez őr-népben van erő még, óvni a kincset,
Téged, Széphangú! nem feled el sohasem.
HarmatiGyongyi2020. július 6. 13:17
@Mikijozsa:
Örülök, hogy tetszenek!!!!
Mikijozsa2020. július 6. 13:16
szépek
HarmatiGyongyi2020. július 6. 10:50
@DanyiDenesDezso:
Nagyon szívesen....
Üdv.: gyöngyi
DanyiDenesDezso2020. július 6. 04:21
Köszönöm szépen mindkét költeményt!
Üdv! Dénes
HarmatiGyongyi2020. július 5. 16:16
@Rozella:
Kedves Róza!
Köszönöm, hogy itt jártál. Mindkettőjük írásait nagyon szeretem....
Üdvözlettel: gyöngyi
Rozella2020. július 5. 16:13
Rövidke élet volt az övé...,de három másikra is elegendő a muníció, amit a sorstól kapott. Nekem megrendítő élmény volt a sírjánál állni, de aki unja Trianont és unja Erdélyt, annak se Dsida, se Weöres nem tud eléggé extrémet mondani... még magyarul sem, még hexában sem.