MoonAndStars blogja

Volt egyszer egy kislány, akit nem vàrtak, és sokàig nem is nagyon szerettek a naprendszer Föld nevű bolygóján.

Életének eleje arról szólt hogy elfogadják. Hogy valaki szeresse. 

Mindig félt, neki sehol sem volt jó. Folyamatosan ábrándozott, minden reggel, minden délben, és minden este.

 Elképzelte hogy nem gyenge, nem láthatatlan mint maga a szeretet is amit keresett, és hogy létezik olyan hely, ahol nem fél.

Elképzelte azt is hogy szép. Mivel senki nem tartotta annak, gyermeki elméje elhitte hogy igazuk van. (A gyermekek mèg hisznek a felnőtteknek, míg a felnőttek saját maguknak sem hisznek).

 

Szép ruhákat kívánt magának, és távoli városokat, sőt, legvadabb álmaiban óperenciás határokat is átlépett.

Elképzelt udvarhölgyeket, barátokat is maga köré, akiknek nem szégyen tárgya őt szeretni, vagy legalábbis nem teher. Egyszer azonban eldöntötte, hogy megváltozik.

 

Első szerelmi próbálkozása, az egyetlen „barátnő” árulása, családjának örökös szégyene és a falu bélyegei egy életre rárakódtak. (Akkor még nem tudta, hogy ezek a bélyegek csak lemosható tetoválások, ügyetlen „művészek” kezéből.)

 

A szép ruhák, szép helyek, a hercegek akik nem nevetik ki ha félve rájuk mosolyog, barátok, és a nyugodt otthon még nem léteztek. De az új verziója igen.

 Évekig bebábozódott hernyóból, csapásra pillangóvá változott.

A pillangó igazán erős és magabiztos lett, nem hátrált meg többé semmitől. Az utcák félelmét felváltotta benne a szabadság könnyű, felszabadító érzése.

 

Az álmaiban, és tündérporos perceiben áhított dolgok sorra jelentek meg életében. Persze nem egyszerre, és további csalódások, fàjdalmak, munka eredménye árán.

A fájdalommal való szakítása, megszülte ,sőt kihányta saját magából minden elképzelését ami valaha is lenni szeretett volna.

 

Ő lett az, aki kinevette vagy elutasította a hercegeket.Ő lett az, aki el tudta dönteni, hogy kivel érdemes barátkozni és ki az aki csak barátkozni szeret, nem barát is lenni.

A magányt választotta sokáig társául, amíg az égiek nem ajàndékozták meg az embereivel.

A várva várt baràtok minden vágyait felülmúltàk.

Idővel egyetemet is végzett, amelyről álmodni sem mert. Fejlődést biztosító munkahelyeket szerzett. Gyárakban kezdte és vendéglátásban. Egyre feljebb jutott az emberek által hamis gyémántokkal kirakosgatott létrán.

Hercegével kedvenc városába költözött , két gyönyörű macskával ,akik hullócsillagok fényévekkel később  Földre ért fényeiként jelentek meg.

Macskaköves útja során olyan emberekeket is megismert akik inspiriàlóak voltak számára. Életében először, a már ismert "tetoválóművészek" helyett.

Női közösségekben embernek öltözött tündérekkel találkozott, gyerekkori vàgya beteljesítése alatt,táncoslányként.

Immár bárhova ment, mindig talàlt “szövetségeseket”.

 

A múlt igazságtalan démonjai még sokszor árnyékként kísértik.

De a kislàny már előre néz, a sugárzó napba, ami a démonokat àrnyékaikkal együtt perzseli hamuvá minden egyes nap.

Soha többé nem hàtrált meg. 

Miutàn ráébredt a perzselő nap erejére, amik a démonjait, melyek egész életében életének szenvedélyét adták, hamuvá égette, a hamvakat, dràgaköves szelencébe elhelyezve fújta szét a szél, a sarló hold felé.