Mono blogja

 Sötétbe borult az utcánk, ezzel egyidejűleg természetesen a társasházunk is az áramszünet martalékául esett. Mindössze a köralakú, fedetlen belső udvarról szűrődött be némi fény a bejárati ajtó alsó csíkja alatt. Imádok sötétben heverészve elmélkedni, a pazar alkalmat kihasználva, azonnal nyakig is merültem a gondolataimba. Boldog ringatózásomból dobhártyanyűvő zaj riasztott fel, valaki két ököllel verte az ajtót. Mit volt mit tenni, elindultam a zaj irányába, botorkálás közben azonban sikerült egy méreteset rúgnom a szoba küszöbének fémcsíkjába. Sajgott a nagylábujjam, de cefetül, ezért  fél lábon ugrándozva próbáltam átjutni az előszoba maradék részén, de ez sem jött össze újabb baleset nélkül. A sípcsontomat olyan lendülettel vertem be a cipősszekrény sarkába, hogy a szemem hurkon gúvadt a fájdalomtól. Nem állítom, hogy a lelkemet csordultig töltötte a hála, amiért a sors volt kedves leckét adni anatómiából, mert mindig is jó voltam bioszból. Vettem néhány mély lélegzetet (közben septiben szélnek eresztve néhány különleges cifrakáromkodást), aztán elszántam csörtettem tovább a még mindig püfölt ajtó felé. Már majdnem el is értem a kilincsét, amikor ismét közbelépett a balszerencse, egy a nappali szőnyegén felejtett fél papucs formájában. Úgy fogtam talajt, mint egy hithű muzulmán, pofával Mekka felé, ráadásul nem kis ellenzajt csapva. És ha már ott voltam, akkor - úgy döntöttem - ott is maradok egy kicsit kipihenni a megpróbáltatásokat, ha eddig tudott várni a dörömbölő, akkor néhány percet még biztosan kibír. Végül sajgó tenyérrel és térddel, nyilalló sípcsonttal és lábujjal téptem fel az ajtót. A keletkezett nyílásban a szonszéd, huszonéves srácnak előbb a sziluettjét pillantottam meg, kis idő múlva azonban már az arcvonásai is felismerhetővé váltak. Némi ijedtséggel vegyes döbbenet ült a képén. Úgy nagyjából fél percig némán néztünk farkasszemet, majd elhaló hangon köszönt egy "Helló"-t, és a következő fogós, és igen-igen ravasz kérdést sikerült kipréselnie magából:  

 -Nálatok sincs villany?

 Azok a gondolatok,  amelyek megfordultak az elmémben a kérdése hallatán, nem igazán szalonképesek, sőt még csak jó fényt sem vetnek a fiúra (az összes le- és felmenőjéről már nem is beszélve), ezért nem írom le őket.  

 - Már hogyne volna! - feleltem elfojtva a feltörni készülő vicsorgásomat. - Csak most éppen kommandósat játszok! - és egy laza csuklómozdulattal bevágtam az elmúlt percek alatt oly' rendkívül sokat szenvedett ajtót. 

A haiku is vers, mivel azonban  még nem tudom, hogy kérhetem-e a feltöltésüket vers gyanánt, ezért egyelőre itt adom közre egy részüket.  Vannak közöttük párhuzamosak (azonos gondolatra írt különböző változatok, ezeket egymás mellé pakoltam), vannak komoly gondolatok,  humorosak (illetve annak szántam őket :-) ), sőt még egy pajzán is. Kellemes szemezgetést kívánok!     

Hangzavar 

Szakad  a csendem:

nyakról hulló kaláris,

pergő gyöngyei.

Hajnal                                                        Bimbó

Szűz még a hajnal.                                    Ma még szűz a bimbó

fékcsikorgás lopja el                                   ártatlanságát holnap

ártatlanságát                                              dongó lopja el

Reggel 

Kávé illata

incselkedik orrommal,

indul a verkli.

Tükör 

A tükröd vagyok.

Bennem látod meg, ami

erényed - hibád.

Nyár 

Tücsökzene szól,

Nyári éj bőkezűen

hinti harmatát.

Látszólag                                                     Látszólag II.

Vaksötétben még                                         Éj sötétjében

patyolatfehéren is                                        a patyolatfehér is

szürkének látszol.                                         koromfekete.

Résen vagyunk

Ne csodálkozzál,

hogy smirgli lett a rés, hisz

vágyad átverés

Indulat

Ott van indulat

hol józan ész nem lakik,

csak önző akarat

Altató

Halk csobbanások,

altatót dúdol a víz,

bóbiskol a nád.

Fázósan 

Szél simítja meg,

felrezzen a falevél,

fázósan regél

Magamban

Magamban vagyok

és mégsem, félelmeim

itt vannak velem.

Bújócska 

Mert rajtakaptak,

megjátszom az eszelőst.  

Nem megy nehezen.

Férfi 

Erős a férfi,

megküzd a nővel, pedig

csak óvnia kell.

...beleolvastam Ross blogjaiba, köztük az Eroszba is.  Magával ragadó, sőt kimondottan sodró élmény volt, mégsem fűztem hozzászólást a műveihez. Nem mintha szégyenlős volnék, de a zene hívebben fejezi ki azt a szenvedélyes hangulatot, amelybe a versek olvasása nyomán sikeresen belekeverednem. :D  Szóval... 

 Marc Anthony és az  I've got you

http://www.youtube.com/watch?v=8WoGxLwbgjU&feature=related

Levezetésül pedig két nóta azoknak, akik szeretik a rockot: 

Lenny Kravitz és a Dig  in  

http://www.youtube.com/watch?v=wFclmhF2kj4&ob=av2n  

Whitesnake  és a Here i go again  (nem mai ugyan, de még mindig míves darab)

http://www.youtube.com/watch?v=C3wdMu8Mvhc

 Az alábbi két blues Deák Bill Gyula zenéje.

 Ezt a számot ma azoknak küldöm, akik minden kedvezőtlen életkörülményük ellenére  emberré, és igaz emberré tudtak válni. 

  http://www.youtube.com/watch?v=wssnJLavcnE 

Ebben a számban Istennek tesz szemrehányást Gyula, de nem a téma vallásossága fogott meg, hanem a nóta refrénje. Hatalmas gondolatnak tartom:

"....Szeresd őt, aki gyenge/Szeresd őt aki fél/ Szeresd őt aki vesztes/ Akit azzá neveltél..."   

 http://www.youtube.com/watch?v=OriscZqWv3s 

- Gyere Csibi! Látod, hozom az óriás cubákot! Jó sok hús van a csonton!Velős! Elég lenne egy bernáthegyinek is!

- Na? Megszagoltad? Hatalmas falat! Beborította a fazék alját, amikor az asszony feltette főni! Felette meg az a sok zöldség? Karalábé,sárgarépa, zeller?

- Tudom, te ezeket nem szereted! De ne mondd, hogy nem eszed meg, ha a szükség úgy hozza! Még a tányért is kinyaltad három napi éhezés után! Láttalak!

- Bizony, nem fenékig tejfel neked a itteni élet. De ki tehet róla? Csak te, magad! A jó bánást nem érdemled, mert ezen a világon minden érdemre megy! Ezzel mások nem sokat törődnek, de én igen! Főképp? a te esetedben. Mert téged más faluból, jó pénzért vettelek!

- Hűtöm a húst. Fújdogálom. Látod? Még nagyon gőzöl, de jó lesz

nemsokára. Most rágyújtok, de mire elszívom a cigarettát kihűl és felfaljuk! Nagy vacsora lesz! Érted, amit mondok? Türelem!

- Hol is hagytam abba? Tudod, ha mindent érdemre adnának, akkor sokan nagy bajban lennétek! Mert például mit csinálsz te itt egész nap? T énferegsz az udvaron, csóválod a farkad, minduntalan a verandára meg a szobába kívánkozol, nem győzzük zárni az ajtót előtted, mert ha rajtad múlna, csakis a rekamién heverésznél vagy a fotelban üldögélnél. Ott sündörögsz az asszony körül, körbe ugrálod, a lábai elé fekszel, hengergőzöl, - vagy mit tudom én mit -, hogy a frász töri ki szegény asszonyt, mikor töri ki kezét-lábát, vagy zuhan rád a százhúsz kilójával és széjjel lapít.. Ezeket pedig azért csinálod, mert eszed az van! Tőle várod a kosztot, meg hogy itt a háznál otthonod legyen és nem tudod, hogy rossz lóra tettél, mert megegyeztünk, hogy te csakis az én hatáskörömbe tartozol. Mert téged, csakis én nevelhetlek azzá, amivé lenned kell!

- Jól gondold hát meg, hová húzol, mert ő zsíros kenyeret sem ad neked! Ebben megegyeztünk. Ha nem úgy lenne, akkor ezt a jó húsos csontot egyenesen neked dobta volna, te meg azt sem tudnád, hogy zabálj jó dolgodban. Mint látod, nem így van. Te itt nem élheted a világodat urizálva addig, míg a többi kutyához hasonló nem leszel! Hogy mindegyiknél szebb vagy elismerem, de az nem elég! Mert a többi kutya: kutya valóban! Ugat, jelez ha valamit meglát és ugrik, fut, ha uszítják. Mondd meg! Te mikor ugattál utoljára, ha ugattál egyáltalán? Mert én úgy hiszem, te azt sem tudod mi az! Ez az egyik bajom veled, ezért kaptál a pofádra. De te, mikor vertelek is, inkább vonyítottál mint ugattál és el akartál menekülni, ha az egyik első lábadnál meg nem foglak. Hát ez van!

- A többi kutyák éjjel-nappal úgy ugatnak, majd megvész tőlük az ember.Hát még, ha valaki idegen megjelenik! Tépik a kerítést, rágják a drótot,véres hab csorog a szájukból, alig lehet őket lecsillapítani! Te meg..? Mondom: Csibi! Tolvaj! Mit teszel? Csóválod a farkad, szemlátomást röhögsz a képembe! Mondom: Eredj! Fogd meg! Állsz, mint egy hülye! Fogd meg már te!? ordítom -, Akár meg is haraphatod, nincs baj, be vagy oltva veszettség ellen! Hol állsz meg? Hátul. A telek végén! Nem kifelé indulsz a kerítés alatti lyukon az utcára, hanem le, a kertbe! Egy ideig állsz, nézel, aztán lefekszel. Utánad megyek. Szólok hozzád. Te meg csak nézel rám, mintha nem fognád fel mit akarok, csóválod a farkad! Csodálkozol hát, hogy seggbe rúgtalak? Hogy adtam egyet a pofádra is? Lehet szar embernek tartasz, de nem számít! Megérdemelted! Mert neked igazán tudnod kellene, hogy ki az ellenség! Annak nincs itt semmi keresnivalója! Támadni kell! Megugatni! Megmutatni, hogy nem ölebecske van a háznál, hanem kutya, aki őrzője mindennek! Arról már nem is beszélve, hogy mit kellene csinálnod azzal, aki ide hívás nélkül bemerészkedett! Hát ezeket mind bele kell verjem a fejedbe! Értetted? Bennem emberedre lelsz, ne felejtsd! Csak azért, hogy sétálgass és urizálj, én nem etetlek! Most pedig eszem a húst! Értjük egymást?

Jó tíz percnyi csámcsogó, cuppogó, csontszopogató falás után, - amit a kutya a gazdájára szegzett szemekkel, ugrásra kész állapotban várt végig, néha-néha a száját megnyalva, - a gazda a jóllakott ember megbocsátó hangján megszólalt.

- Megettem mindet! Mert jól esett! Nézheted az üres tálat! Csak a csont maradt! Azzal meg tudod mit csinálok? Kidobom az utcára. Így ni! Látod? Már ott is van! Megeszi majd a más kutyája! Aki oda is kijár! És nem csak itt ül, és a száját tátja. Csak figyelmeztetlek: Jó lenne, ha megjönne az eszed, míg mielőtt éhen döglesz!

- Jóllaktam! ? mondja a házból érkező feleségének. Amikor felesége kérdőn a kutyára néz, így folytatja: - Jól laktunk mindketten! Aztán még megtoldja: - Bőven elég volt kettőnknek!

A kutya a gazdájától kissé távolabb lefekszik, fejét előre nyújtott mellső lábai között a földre helyezi, szomorú szemeit felemeli a férfira. Percekig néznek egymás szemébe. Aztán a férfi ujjaival a fogai közé szorult maradék után kutatva, békülékenyen megszólal:

- Tudod, ha olyan lennél, amilyennek én elképzellek? Ha szót fogadnál, abból a húsból, amit tulajdonképpen neked szántam, nem ettem volna egy falatot sem! Istenemre! De te megátalkodott vagy! Emberben is van ilyen. Aki nem és nem! Az Istennek se akar mássá lenni, mint ami!.. Bizony, nagy kár!

A kutya lehunyja fáradt szemeit. Szemhéjai meg-megremegnek. Nem sír. A kutyák nem tudnak sírni.