Moli5909 blogja
2022. Ádvent első vasárnapja november 27...
Hűha...az most vasárnap van.
Olvasom, hogy ádventi verseket lehet beküldeni, rögtön láttam, hogy John Bordás ott a nagy USA-ban már írt is egyet..
De mit is jelent az Ádvent és hogyan alakult ki?
"
- A katolikus egyházban advent színe a lila, amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.
- Az adventi koszorú J. H. Wichern evangélikus lelkész nevéhez fűződik, aki imatermében felfüggesztett egy szekérkereket, s rajta minden nap egy gyertyával többet gyújtott meg, a falakat pedig fenyőgallyal díszítette. Később a kereket koszorúvá alakították a köréje font fenyőgallyakkal.
- Az adventi koszorún a négy adventi gyertyának a jelentése sorrendben hit, remény, öröm és szeretet.
Az advent latin eredetű szó: advent jelentése magyarul → 'érkezés', 'eljövetel'. A szó maga az adventus Domini kifejezésből származik, aminek a jelentése → 'az Úr eljövetele'
Akkor bizony utána kell nézni, ki is volt J. H. Wichern....
2022. november 26, szombat kora hajnal, 1 óra...
Simándy József és Székely Mihály
Hallgatom szomorúsággal és érdeklődéssel Palotás János videóit...legutóbb bejátszotta Simándy József Bánk Bánból a HAZÁM, HAZÁM c. dalt, nagyon szép volt...
Eltöprengetem, miért tenor ő, és kerestem egy igazi basszus, mély hangú énekest, találtam Székely Mihályt, aki Verdi Don Carlost,
Mozart Varázsfuvolát énekelt...hát nagyon szép.
Nekem Székely Mihály jobban tetszik, de a Hazám, hazám nagyon szép dal, Erkel nagyszerű zeneszerző volt...az, hogy HAZÁMRA
SZEMFÖDÉL borul, az elkeserítő...valóban van ilyen érzete az Ember lányának...
Jánosnak pedig sokat köszönhetünk, bár többen követnék, mint 15 ezren....várom a videóit...
És jó, hogy a Momentumos Donát Anna elérte, hogy civil szervezetek kaptak pénzt az Európai Uniótól, mert segíti, hogy
az ország végre a F. nevű párttól és kb. 20 kórképpel rendelkező miniszterelnöktől megszabaduljon...az külön öröm volt
Donáth Annánál olvasni, hogy RENEW EUROPE, Európa megújítása..
Az jó lenne, ráfér, és mi továbbra is Európa földjét tartjuk a nagy hazánknak és Magyarországot benne a "kis" hazánknak..
Ezek a dolgok nagyon feldúlják az embert, sokat forog a gondolat ilyen események körül....nagyon örülök, hogy Palotás János
megengedi, helyesen, magának az őszinteséget....
Őszinteség..milyen fontos szó és az emberi kapcsolatokban is milyen fontos lenne...
2022. november 26, szombat hajnal...
Szardínia...csodálatos több ezer éves leletek..
Enigma Zoli, azaz Horváth Zoltán több éve sok éve készít nekünk videókat..
van nagyon okos katonai téma..most frissen, beszél arról, hogy ezek a sötétek minket értelmes és szép lekű embereket
sokkolnak, a kiirtásunk szerintem a cél...
Hihetetlen mi folyik itt OV miatt Magyarországon...
MAG népe MAGYAR nép JÉZUS pártus perzsa herceg népe...a mai Irán területén volt..
hogy ne okozzak akkora gondolt a főmoderátornak..
Molnár Ibolya Erzsébet
Mintha ma lett volna....
(Szabad vers)
Négy év a II. világháborúban, megannyi halál,
A katyusák zenéje, s a tizedesi szakácskanál,
Ki nem nyílt ejtőernyő, mely nem tudja kit talál,
Szibériai fogság, tartván egy végtelen évig,
Hazatérés és cselszövés, mely megóvta,
Hogy Rosenfeld Mátyás felkoncoltassa.
E jó Ember s a ragyogó kék szempár -
Sugárzott értelme,
Belenézett a villamoson – Ötvenháromban, elválva -
Egy csodaszép nő sebzett és ijedt szemébe,
Mely tükrözte kamaszkora föld alatt bujdokolt két évét,
Hogy se német, se orosz katona meg ne erőszakolja.
S így lett e férfi az Apám és e nő az Anyám,
S nászuk gyümölcse még a két bátyám.
Ulti, citera, sakk, cigaretta, fröccs, barátok, testvérek,
Hűvösvölgyi céllövölde, váci búcsú, szabolcsi nyarak,
Szolgálták, hogy ne csináljanak a volt agronómusból
haj háború előtti lét – szamarat.
Óvni kellett az értelmet, mert nagy volt a szükség,
Nehéz a lét, s ő beleáldozta mindenét.
Még alig eszméltem a világra kamaszon,
A szép hetvenes évek -
S már rajongtam Adyt,
Irodalom tanárnőm, ki ősz fejjel még mindig ugyanott tanít,
Megérdemelte, hogy Párizsba vigye fiát,
Mikor a halál már végre elragadta
Hosszú évek óta bénává betegedett apját.
A szép és meggyötört nő, ki rajongta a francia költőket,
Lelket, mely a csodák helyszínével végre betöltekezhetett.
Nem voltam még tizennyolc,
S a munka világában találtam magam,
Mert angol tanárnőm úgy gondolta, magamat éretté tanultam.
Egy szép és okos lány leérettségizett,
S ettől az ordas odúban személyzeti munkára alkalmas lett???
Az első szerelem be sem teljesedett,
Bár a tél hidegében is hajtott minket a vágy,
Hogy ölelkezhessünk, s szeressük egymást,
Erre alkalmas volt nékünk még a havas pad is
A Duna partján,
A szép zsidó fiú, kit az Állambiztonság
Mézesmadzagja megfogott,
Pár évvel később már csak magáról hallatott,
A halál torkából, a Síp utcából,
Ahonnan visszaút nem volt.
S jött egy téveszme, a házasság,
Egy tizenhat évvel idősebb férfivel,
Szétzilált idegrendszere,
Mely űzött vadként kereste,
S végre megváltó áldozatát meglelte,
Hogy segítsen néki megnyugodni,
S szülje meg végre fiát,
Pedig egy nő sem kapott tőle soha
Szerelemért cserébe hálát.
Naiv egy lány még húszévesen,
Nem használtam eszem,
S nem vigasztalt ebben még Hellász
Gyönyörű tengere sem.
Hiába fürödtem vízében,
S picinyem boldogsága derítette szívem,
A négy mediterrán év elszállt,
S én kimondattam a válást,
Miért bosszúból az apa a fiát
Magával ragadta, mint zsákmányt.
Felnőtté érett a lány már Nyolcvanötre,
S nem a diplomaosztó ünnepség, vagy
A nyelvvizsga tette azzá,
Az apaállat esztelen féltékenysége,
S nárcizmusa meggyötörte.
Kezdett hozzáedződni a harchoz,
Mely a két szülő között folyt ádázul,
Bár gyakorta könnybe borult az arca,
S cseperedő gyermekük szíve ezt meghallotta.
Nagyobb átkot nő és anya még nem kaphatott,
Büntetést, amiért egy „Skorpiót”
Csak úgy magától eltaszított.
A férfi kéjvágyait, ha csillapította,
Kicsinyét gyakrabban magához vonhatta,
Gyűlöltem anyósom, s apósom,
Amiért gyermeket nemzettek,
Kívántam, „bárcsak elsorvadt volna,
Méhednek gyümölcse, te boszorka”!
S hogy az év terhe tovább nőjék,
Még azon a tavaszon deres fejű apám
Szélütést kapott. S hiába az orvosi segítség,
A másodiknál, októberben
Már halottá vált.
Rémálommá váltak éjszakáim,
Mikor láttam őt magam előtt,
Kék szemét, mely a koporsóban nyitva volt,
De már nem beszélt.
Anyám összetört, magába roskadt,
Nem volt vigasz sem a három unoka,
Sem lánya, s két fia,
Egy év múlva a kóma magába zárta.
Megtörtént a csoda, felébresztették,
S mikor nekiszegeztem a kérdést,
A fiatal orvosnak: leállt a vastagbélműködés -
Megvolt a válasz.
Karácsonykor mégis hittem,
Márcsak ilyen a gyermek,
S két nappal később az üres ágy figyelmeztetett,
Nem vagy már gyermek!
Folyosói zokogásom nem hatotta meg
Az egykedvű, lompos, latex kesztyűs nővéreket,
Öreg, beteg nénik vigasztaltak, naivan:
Egész éjjel szenvedett és jajveszékelt szegény,
S nem nézett rá senki,
Bedobálták ruháit mérgesen
Egy sebtében előkotort nylon zsákba,
Kegyesen, hogy ki nem vágják az utcára,
S aláíratták velem, hogy átvételét elismerem.
Hazaérve az üres szülői házba, egyedül, meggyötörten,
Árván, egyetlen vigaszom és kapaszkodóm volt, a kutyám.
A fiúk elfoglaltak voltak, hisz én voltam
Az egyetlen, ki elvált, Te ráérsz – mondták.
Szerveztem hát a temetést,
S anyám apám fölébe került,
S azóta is így vannak ők ott, együtt.
Kőfaragót is találtam, sírkövet rendeltem,
Rákerült a Kereszt és a Kehely, mert bár sokba került
Apámnak a diszpenzáció Ötvennégyben,
Megértették egymás vallását, s tartották tiszteletben.
Kitaláltam a sírfeliratot, mely azóta is éget,
Ha a mélyébe nézek:
„Örök szeretettel”.
Az évek múltak, s a kiskamasz fiamat is
Már magam mellett tudtam,
A nyolc évig tartó harc kínban is megérte,
Mert a bíróság végül visszahelyezte.
De, hogy a gyermek is megsérült,
Az az apát soha nem érdekelte.
Aztán megtanultam végre, mit jelent,
Ha egy férfi igazán szeret,
Nem mintha a szüleimtől nem tudtam volna -
De az Élet rákényszerített a védekezésre.
Óvtam a szívem, s a lelkem, amennyire tudtam,
S mikor zeneművész szerelmem az évek múlásával
Gyermekért könyörgött, inkább elengedtem,
S egyedül jártam az utat.
A gyermek nagy kamasz lett, s jöttek a problémák -
„Egy kamasz fiúnak apára van szüksége”,
Szólt pedagógus barátnőm.
Férfit azt találtam, de apát és szerelmet nem,
Hiába, ha szép a nő, okos és munkájában sikeres,
A vadkamasz fiú „vetélytárs” mellette mit keres?
Jött és ment egy szerelemnek hitt kapcsolat,
Mely olyan ma már csak, mint a gondolat.
De ő is bántotta huszonéves fiamat.
Tán egyszer majd egy buzgó lélekgyógyász
E férfijelenség okára is magyarázatot talál.
Kaptam sikert, elismerést, külföldi utat,
Adtam magamat és amim csak tudtam,
Dolgoztam jó szívvel, hittel és ésszel,
De az Ember elfárad, idővel.
A test öregszik, kopik az idegrendszer.
Aztán jött egy újabb szerelem, s Amerika,
Anyám rokonainak mentővé vált új hazája.
Kétezer-négy októberét félévvel megelőzve
A véletlen úgy hozta, hogy a fene sem gondolta.
Előbb csak chateltünk, maileztünk, barátkoztunk,
Óvott a férfiaktól, a közben verseit olvastatta,
S mesélte, hogyan találkozott New Yorkban
Egy szíciliai apa és egy osztrák zsidó anya.
Kiadta verseit, könyvét, s borítót maga tervezett,
Melyet nem szült más, mint a grafikusművészi
Tehetség, s képzelet.
Gitárja, hangja a webkamera mikrofonján keresztül is
Nekem szép volt, s lelkünk vigasztalta.
Texas State Guard uniformisa szememet elkápráztatta,
S az újságírói véna, mely az apától öröklődött,
Hozzá még két év, mit informatika tanulással töltött.
A szerelem fellobbant, erre egyszer csak
Nagyon mélyen rádöbbentünk, bár féltünk.
Ő szalutált reggel, mikor indultam,
S utoljára láttam webkamerámban,
Aztán Malév gépemen Zürich felé röpültem,
S életemben először a hosszú út
terhét Amerika felé menet megéreztem.
Rögtön megismertem, ahogy várt rám,
Szomorúan, félelemmel, mert Chicago fölött
Tombolt a vihar, s én előtte rettegtem New Arkban,
Hogy órákat késem, s nem érem el egy telefonnal.
De a kis fekete hölgy kedves volt,
Megértő, csakúgy, mint a vámos,
Ők már régóta tudják, hogy az ilyen
Távoli szerelem bizony általános.
Szerettem és megtaláltam azt, ki örökké kellene,
Mert itt van végre két ember, kinek
Összeillik a lelke s az értelme,
(És mindkettő vágyik még mindig a szülői szeretetre.)
„Soulmate”, ahogy az amerikai mondja,
S vele a halálomig jó lenne,
Elkápráztat minden egyes elolvasott költeménye.
Oh, C., mily szerencsétlenek vagyunk,
De legalább az internet segítségével EGY lélekként
Kommunikálunk.
Ez jár nekünk, így élünk, ugyan keresgélünk,
De egymással mindig beszélünk, és hiába öregszünk.
Epilógus:
Az idő múlása megtört, belső énemet kikezdte,
De azt a nőt, ki 16 éves is volt, belőlem ki nem ölte.
S nem is a nő a lényeg, hanem polihisztor lelke és
Kielégítetlen vágya a tudásra, szépre é szeretetre.
Már nem vonz a hajsza,
Riaszt az embertömeg,
Személyiségem rejtem,
Nem komfortos a hazám többet.
Már tudom, mi fontos, és mi nem,
S nem félek tőle, hogy egyszer majd
Egy krematórium ajtón betolnak.
Vágyam, hogy Fiamat óvjam,
Ne élje ugyanazt fiatalon át,
Mit Megtettek Anyjával
És annak szüleivel.
Megölték Nagyszüleit,
Miután az Anyát előbb
Odadobták áldozatnak,
S az édesanyja e tragédia
Nyomán érzi át drága szülei
Keserű és végtelen hiányát.
Budapest, 2009. január 03.
Várnai Zseni...
Várnai Zseni - Száguldó idő - YouTube
Nagyon szép vers, nagy tisztelője vagyok és sok bennünk a hasonlóság...
igen, az idő semmit nem gyógyít ami, ami meggyötör, ami összetör...