Reményik Sándor: Cherchez la femme

Előrebocsátom, nekem nincs jó véleményem általában a férfiakról, az 1-sel kezdődőekről, és ezt nem is értem, miért írta a költő.

Minden valószínűség szerint nagyon gyenge férfi és az apját (ha nem váltak el a szülők) soha nem osztotta ki az anyja..és nem

is kapott igazi védelmet otthon..na ettől mindenki tartózkodjon, még a normális férfiak is, nekem ez a véleményem, ez az altípusa

a nárcisztikus pszichopatizmusnak...orvosi fordításaim az andrológia témában és a férfi gondoknak, azoknak a kezelésében 

megerősített abban, hogy valóban elhallgatnak dolgokat, nem beszélik ki, inkább alkohol, kocsma, cigi, drog, amolyan össze

vissza nemi élet bárkivel igazi érzés nélkül, sok sok öngyilkosság...a férfi nagyon veszélyes tud lenni..ez önmagában evidensen

következik abból, hogy nem férfi hordta ki 9 hónapig és nem férfi volt az anyja...bár én már saját életemben is találkoztam

olyannal (ők a homokosok és nárcisztikus hazudozó pszichopaták körébe tartoznak), aki úgy vélte, miután titkosszolgálati 

és ügynöki kapcsolataival felfelé buktatták, hogy hazudhatja azt is, hogy egy édesanya gyermekének Ő az ANYJA..na ez milyen?

Szóval veszélyesek a férfiak, a nők beszédesebbek, ők is tudnak nagyon gonoszak lenni, de mivel a gyermekhez is mindig

az édesanya beszél a legelejétől fogva (ez a magzati korra is igaz), nyilvánvaló, hogy egészséges nő beszédes és kommunikatív.

--------------------------------------------------------------

Reményik Sándor: "Cherchez la femme"

Keressétek a nőt.
Keressétek, igen,
De ne csak ott, ahol eddigelé:
Szerelmi lázban, apró intrikákban,
S ne állítsátok minden rossz mögé,
Eltévedt, kisiklott, korommáégett,
Tört életek mögé.
Mindez igaz. Ő ott van mindenütt.
Kígyózó karját királyokra fonja
S országperzselő láng csap ki szeméből,
Ha nem tűzhely a gondja.
Igaz: ő a nagyban a kicsinyesség
S mégis méltó reá,
Hogy a nagyban mint nagyot megkeressék.
Keressétek tehát.
De ne csak ott, ahol eddigelé.
Ne nézzetek csak a tűzhely mögé.
Ne is csupán sötét sikátorokba,
Ne is csupán szürke hivatalokba,
Hol társatok és ellenfeletek,
S kiragadja - nem önnön hibájából -
Kezetekből a napi kenyeret.
Keressétek tovább...
Mert ott van ő a vágyban és a vérben,
De minden magasban és minden mélyben,
Kőcsipkét ver a kora gótikában,
Szárnyal a Beethoveni muzsikában
És gyökeret ver minden költeményben.

A költeményben...
Hiszitek-e ti,
Hogy a versnek is vannak szülei?
Mint a gyermeknek apja-anyja van.
Csak itt, e különös tündérvilágban
A természet rendje fordítva van.
Itt az ihlető asszony az apa,
Ki elhullat egy kis virágmagot
S az megfogan...
A költő aztán világra szüli
A gyermeket.
Ti ott, künn, a rendes embervilágban
Ugye az apát is tisztelitek?
Gyermekét nevéről nevezitek.
Látjátok, e furcsa tündérvilágban
A nőnek ismeretlen a neve.
Az alkotónak és az alkotásnak
Ő láthatatlan, szerény háttere.
Ó, sokszor fájt e visszásság nekem:
A virágmag-hintő drága kezet
Hogy mindeneknek fel nem fedhetem,
S hogy versemet Isten után
Kinek köszönhetem.
Tiszteljétek tehát,
Az "alkotó" nagy Inspirátorát,
A virágpor-hintő titkos kezet,
Aki vezet
Új világokon át.
S keressétek a nőt
A magasságban és a mélyben,
Árnyékban, zivatarban, napsütésben
És minden költeményben
Tovább...

1933 március 7