Az örök Selye János professzor....

Részlet a legkedvencebb könyvemből, Selye János Álomtól a felfedezésig:

"Talán furcsának látszik, hogy az emberek keményen dolgoznak a természet igazságának kibogozásán, anélkül, hogy valamilyen

gyakorlati cél lebegne a szemük előtt.

De mi az, hogy gyakorlati? Ahogyan Franklin Benjamin mondotta: "Mi a haszna egy újszülött csecsemőnek?" 

Nem minden gyakorlati, ami a szó mindennapi értelmében fontos a számunkra.

A siker elismert értékei - pénz, hatalom, egyre rövidebb munkaidó - csak eszközök a boldogság megszerzéséhez - és milyen silány az a boldogság,

a legtöbb esetben. 

A csecsemő nem beváltható utalvány vagy pénzdarab, amivel megvásárolhatunk valami mást, ami boldoggá tesz. Maga a csecsemő a boldogság.

Az általánosan elfogadott, gyakorlati értékű szimbólumok csupán eszközök a boldogsághoz. Miért ne lehetne kikapcsolni a közvetítő állomásokat

és közvetlenül jutni a célhoz? A tiszta művészet - egy nagy festmény, egy zenemű - hasznos, mert fölébe emel mindennapi életünk ügyes-bajos 

dolgainak. békét, derűt és boldogságot ad.......

.."Ám az idő múlásával legtöbben - ha nem is mindnyájan - elveszítjük a tiszta gyönyörködés képességét. Ha már jórészt megismerkedtünk azzal,

ami a mindennapi életben elénk kerülhet, a megszokás elsorvasztja a változatosságot. 

A hétköznapi problémák taposómalmában eltompul fogékonyságunk a nagyság, a csoda elfogulatlan élvezete iránt.

Sajnos, manapság a legtöbb embert annyira lekötik a gyakorlati életben való előrejutás követelményei, hogy már annak a tisztázására sem jut ideje,

mi a célja voltaképpen.

A sikeres üzletembert vagy hivatalnokot egy idő múltán elfogja az az érzés, hogy céltalanul törekszik napról napra - a nyugdíj és a halál felé.

Igen sok ember keményen és megfeszített értelemmel dolgozik valamilyen közvetlen célért, amelytől szabadidőt remél, hogy másnap aztán élvezhesse

az életet - de a holnapból soha sem lesz ma. 

Mindig akad egy másik cél, amely valamivel több munkáért még több szabad időt ígér. 

Ez az oka annak, hogy a szokásos életkörülmények között oly kevés ember őrzi meg gyermekkorának csodálatos ajándékát: azt a képességét, 

hogy igazán jól érezze magát. 

De mivel kellemetlen erről tudomást vennie, a felnőtt ember még több munkába (vagy alkoholba) menekül, hogy elterelje figyelmét a veszteségről.

Az ihletett festő, költő, zeneszerző, csillagász vagy biológus azonban sohasem lesz felnőtt ebben a tekintetben. 

Nem veszti el naiv ártatlanságának elvont kincseit, bármilyen szegény vagy bármilyen öreg legyen is. Megőrzi azt a gyermeki képességét, hogy 

élvezze a haszontalant. Márpedig az örömök mindig haszontalanok, nem kaphatunk tőlük jutalmat vagy fizetséget. Az ÖRÖM MAGA A JUTALOM."