A tiszta ész kritikája...avagy a kritikai ész...

Moli5909•  2022. március 24. 05:19  •  olvasva: 80

 Descartes híres aforizmája, a „Cogito, ergo sum”, vagyis a „Gondolkodom, tehát vagyok”. 


A tiszta ész kritikája (németülKritik der reinen VernunftImmanuel Kant fő műve, amely először 1781-ben, majd 1787-ben jelent meg. Kant ebben a műben nem annyira a mai értelemben vett kritizálásra törekszik, hanem azt a célt tűzi ki maga elé, hogy megvizsgálja, feltérképezze az ember megismerőképességének jellegzetességeit, határait.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Mikijozsa2022. március 24. 10:00

érdekes az jutott eszembe - MA EZT A CIMET ADNÁM e műnek: Gondolkodom, tehát veszélyes vagyok :)

Moli59092022. március 24. 05:23

Kantnál ezzel szemben az ideák az ész eszközei arra, hogy az értelem ismereteit valamilyen abszolút egységbe rendezze, az ész ezért következtetéseket von le az ismeretekből, és túlhalad a tapasztalaton. Kant három ilyen eszméről beszél:

Az első a gondolkodó szubjektum egysége, ez a pszichológia tárgya
A második a jelenségek (a világ) egysége, ez a kozmológia tárgya
A harmadik az elgondolható dolgok lehetőségének végső feltétele (Isten), ez a teológia tárgya
Kant a következőkben azt bizonyítja, hogy ezek az eszmék az ész működésének feltételei, a valóságos (empirikus) világban nem érvényesek: nem dönthetjük el pl., a valóságban létezik-e Isten, csak azt, hogy az emberi megismerés úgy működik, hogy feltételezi Isten létét. Kant ezután azt bizonyítja, hogy ha ezeket az eszméket tárgyként értjük, az önellentmondáshoz vezet.

A tiszta ész paralogizmusa azt bizonyítja, hogy a lélek nem ismerhető meg valóságos szubsztanciaként
Az antinómiák a világról adott ellentétes elgondolásokat tartalmazzák
Kant végül Isten létével foglalkozik