Mirtill

Mindig akartam repülni. Arra nem gondoltam volna, hogy majd így fog sikerülni. Na, nem azért mert Bungee Jumpingoltam, nem úgy értem el a repülést. Pusztán csak elütöttek.

Ma éppen ismerősömhöz mentem. Mivel épp túl voltam egy szakításon, rám fért a kimozdulás. , amikor elfogott valami letargikus érzés. Gondolhatnád, hogy valami nyomós érv van a háttérben, de a valóság: egy nő. Egy nő van a háttérben. Még mindig. Irigylem azokat az embereket, akik percek alatt képesek elfelejteni egy kapcsolatot, egy embert, több évet. Nekem nem megy. Sosem ment. Leszálltam aznap reggel a buszról és megindultam, a rég nem látott barátomhoz. Már a leszálláskor is volt egy fura érzésem. Valami nem stimmel. Gondoltam. Baj van! De, mi lehet az? Egyszerre volt ismerős az érzés és mégis új. A régi barátom már várt. Rodrigo.

Rodrigo. Nevezzük így haveromat, de azért érezzük, hogy nem ez a valódi neve. Ő az a srác, aki annyira „PíSzí”, hogy még a neve is kisebbségi és egy buliba, kötelezően hív meg mindenféle embereket. Mindenféle közegből, gondosan kiválogatva, hogy párosan jöhessenek, így mindenkinek legyen legalább egy ember, akivel tud azonosulni. Mivel Rodrigo borzalmas, minden szociális téren és „PíSzí” téren, ezért a meghívottai is megszenvedik a meghívásait. Viszont baromi jó bulikat hoz össze.

Hívott két katolikus vallású embert. Akik közül a fiú papnak készül, a lány pedig ateista lett. Van itt két ázsiai. Persze, az már nem volt meg, hogy egy kasztból legyenek, az egyikük Koreai, a másik pedig Kínai. Annyira tipikus, a fehér embereknek fogalma nincs arról, hogy ázsiai, nem egyenlő ’mind ugyanazon a nyelven beszél’ és nem egyenlő, ’mind ugyanúgy néz ki’. Tökéletesen reprezentálja, a mai túlzásokat.  Meghívott egy török srácot és egy cigánylányt, akik közül kiderült, hogy a török fiú meleg, majd állítólag egész este mentegetőzött kedves Rodrigo, hogy neki ugyan semmi baja a cigányokkal, csak ne lopjanak.  Ő az, aki meghívott két leszbikust, akikről ott derül ki, hogy egy pár voltak, de szakítottak és meghív egy fekete lányt és egy fekete srácot. Akik közül a fekete lány leszbikus. Tökéletes! Ezenkívül pedig az átlag fehér arcok gyűltek össze, mint mindig. Rodrigo az a srác, aki nagyon sokat segített nekem, de néha megérdemelné az ilyen húzásai miatt, hogy szájon vágják. Viszont, senki sem fogja, mert a szülei ismerik a miniszterelnököt.

Besétáltam a kapun, csengetés után a régi barát, már szabadkozva fogadott:

-          Ne ijedj meg… semmi baj! Ne akadj ki, de…

Akkor megjelent hirtelen a semmiből ő. A volt barátnő. Részleteit láttam csak, de haja messziről észrevehető. Vöröses kockás ingben, ízléses kék farmerban. Az inge alatt a topja, - amit tőlem kapott- kandikált ki, világos színével a keble felett.

-          Szia, én nem tudtam, hogy te is jössz!

Mikor felém fordult, már teljesen biztos volt, hogy ő az, mosolyodott el, igazából ügyet sem vetve rám. Sőt, ezt a mondatot csak én hallottam… a fejemben. Az a reggel, ezután vált még kellemetlenebbé, számomra. Na, nem csak azért, mert ott volt a volt barátnőm, hanem mert nem egyedül volt. Ő nem zavartatta magát, az új csajával enyelgett, míg én végig nézhettem az egészet, ahol, indokolatlanul nappal buliztak az emberek. Vagyis, ők már túl voltak a bulin, csak én nem. Pusztán csak azért, mert a buli tegnap estére volt meghirdetve, én meg röpke 8 órát késtem. Ne ítélkezz! Sminkeltem, elaludtam és Gyűrűk Urát néztem.

Megint.

Este már készülődtem a 22:00-kor kezdődő bulira, de még mindig felkavar a szakítás, így bekapcsoltam valamit, ami elvonja a figyelmem. Leültem a munkából hazaérve és elfeküdtem a kanapén, bekapcsolva a Gyűrűk Ura Trilógiát, bővített változatban. Tudtam, hogy buli lesz és, hogy 16 óra van, nem fér bele mind a három rész, de egy igen. Nekiálltam. Anyukám pont akkor hívott.

-          Szia, kicsim! Hallottuk apáddal, hogy szakítottatok. Minden rendben ?

Persze, anya. Minden oké, a munka eltereli a figyelmem. Meg a filmnézés.

-          Mit nézel?

-          A Gyűrűk Urát.

-          A Gyűrűk Urát? De hát az nem is leszbikus film!

Anyukám az a személy, aki imád konspirálni és imádná, ha összehoznék neki legalább három kis unokát és valamiért nem fér bele neki a meleg gyerek. Ide hallom, ahogy hátraszól édes apámnak, hogy:

-          Apjuk! Gyűrűk Urát néz, van remény!

Imádom anyumat.

-          Anyu, jól vagyok, köszi. Most nézem tovább a filmet.  Az L World-öt!

-          Ja, az előbb félreértettem, már azt hittem, hogy a Gyűrűk Urát nézed.

-          Nem-nem anya. Csak … annak a tokja van a kezemben!

-          Kár!

Minden alkalommal elszomorítanak ezek a beszélgetések, de nincs erőm, még emiatt is rosszul érezni magam. Szerencsére apum jól fogadta és ő nem traktál hasonló kommentárokkal egy-egy szituációban. Számára akkor is a gyereke vagyok és ő tisztában van vele, hogy a magánéletem, az enyém.

Visszatérve a bulira.

Egész végig rám vetett sunyi pillantásokat, mondjuk én vagyok a hülye, hogy végig a tekintetét kerestem, vagy akárhányszor csak felnéztem, az övébe futott az enyém. Egész végig engem méricskélt, a szemembe nézett, mégsem jött oda. A házigazda barátomnak mondtam, hogy nem vagyok túl jól, kimegyek levegőzni. Nézett egyet, hogy fél órája se vagyok még ott, de aztán vette a lapot. Értette. Kifelé menet visszapillantottam, pont rám nézett – megint – és megcsókolta az újdonsült kiválasztottját. De utálom azt a k*rvát! A fekete hülye hajával, meg a p*csa vastag szexi szájával, meg az izgató csípőjével. Fúj. De beindít. Igazából értem miért ő és nem én. Én csak egy hülye vagyok, akit kihasználhatott, majd eldobott, mint a taknyos zsebkendőt szokták. Hálátlan. Megindultam, a lépteim gyorsultak kifelé menet. Azt vettem észre, hogy rohanok. Először csak az utcán, majd keresztül a városon. Épp csinosba’ vágtam magam, erre így futkározok. Én sem vagyok normális. Árkon-bokron futok, sőt, már sprintelek és könnyezek, már nem is látok. Természetesen nem a könnytől, az csak a futás miatt van, olyat én nem teszek, csak beletaposott valaki a lelkembe, megcsavarta, megütögette párszor, majd eltaposta, most meg olyan fura a hangja:

Thumm-Thumm. Futok. Mikor odaértem, még fáztam.  Elég hideg van, én pedig lenge ruhában futok.

Thumm-Thummm! Előttem egy zebra, egyszerűen csak futok tovább. Eszembe se jut…

Thumm-Th—40-nel jött belém az a kocsi. Körülbelül 2-4 métert repültem. Soha nem fogom elfelejteni azt a hangot, amit a lábamból eltört csontok adtak ki, mikor hozzáért a kocsi eleje. Állítólag az ütközés után felálltam, benyögtem egy erős káromkodást, szép magyarosan és összeestem. A kórházban ébredtem fel. Olyan két napot aludtam át egy az egyben. Abszolút nem volt súlyos az ütközésem, mármint az első, csak a szomszéd kocsinak is neki csapódtam, az ütközésnél és utána estem le, ez volt, ami nagyon betett. Ez pedig 14 csonttörést és szervi roncsolódást eredményezett. Az orvos meg közölte, hogy lebénultam deréktól lefelé. Első kérdésem:

-          Akkor semmi szex, soha többé?

Alig tűntem egy fehérmájú r*bancnak. Az idős orvos, szerintem önmagát is meglepte, mikor azt mondta:

-          Maradjon csak az orális irodánál!

Ha nem lettem volna lélegeztető gépen, hülyére röhögtem volna magam. És persze, ha abban az állapotban ez tényleg megtörtént volna. De nem hazudtam akkorát. Megmozdítottam a kisujjam, ami ez esetben azt jelentette, hogy élek, és felfogtam, amit mond, mikor közölte a helyzetet. Alig ködösítettem. Kis filmszakadás után életem talija következetett. „Tali”. Ezt a szót el sem hiszem, hogy használtam. Erre rá fogok szokni. Olyan szupcsi. Sok délibáb után, ő állt előttem. Azt nem tudtam álmodtam-e, de ő volt. Nem láttam aggódást a szemében, abszolút érdektelen volt. Mint amikor szakított velem. Snitt. Már nincs senki a szobában. Snitt, anyámék sírnak, hogy mit csináltam. Én semmit. Csak futottam, magyarázkodok, persze magamban. Snitt. Kishúgom mesél valamiről. Snitt. Kisétálok nagy nehezen és zombik vannak mindenhol. Ja, nem. Ez nem a „Sétáló Halottak”, ez az „Elütött Futkározó Barom” első része. Snitt.