Mirtill

Mirtill•  2018. január 15. 21:14

Vége

Tudod, az a szomorú, hogy Te nem állsz velem szóba úgy, hogy Te szakítottál velem.
Nevetséges, gyerekesen viselkedsz és azt hiszed, ezt érdemlem, vagy ezt értem?
Nem értem, hanem magadért teszed, mert önző vagy és amit kapsz, az a neked járó érdem,
Nem, felesleges és butaság ezt tenni, velem nem szóbaállni, szembenézni, és mindent eltemetni,
Elnevetni, engem sértegetni, kinézni, mikor eddig is ezt tetted, felfetted, valódi kiléted, ezt nem akartam ismerni,
Azt hiszed ez segít a feledésben? Hazudsz. Kilöksz. Segít inkább a nevetséges mesékben, azokat elfeledni,
Az önámítást, önhittséget nem kell fedezni, magadat álszenten leégetni, ellenem a hátam mögött beszélni,
Emlegetni, még azokkal is szóba állsz, akik nem voltak rest tönkretenni, vagy ne adj isten megverni,
De én vagyok az, akivel ezt meg lehet tenni, kihasználni, megkínozni, s eldobni, nem baj, pótlékot segítenek megvenni,
Szörnyű, sose gondoltam volna, hogy egyszer neked írok verset, és iróniába fogom foglalni, de ilyet gondolni,
Sem mertem volna, hogy ezt érdemled, mert ezt váltod ki belőlem, nem vagy képes megfontolni, képes vagy kiölni,
Belőlem, feléd minden áradó szeretetem sárbatiporni, gyerekes viselkedéseddel nem tudok együttélni és nem fogom gondozni,
De mégis azt teszem, mert nem feledem, azt, hogy voltál, veled ellentétben, nekem jelentettél sokat, nem csak kiokoskodni,
Akartam, hogy hogy lehet minden szuszt a másikból kipréselni, szerelmet hazudni, saját szavad kikloffolni,
Bele kötni, fel magadat, meg engem, szembe köpni azt amit jelentettem, ha egyáltalán jelentettem, van ebből már elegem,
Végeztem.

Mirtill•  2018. január 14. 22:05

EFB-2. rész - Szilánk

Azt, hogy milyen nap van, vagy, hogy hány napja fekszek itt, hány műtéten vagyok túl, már nem is tudom, de az biztos, hogy még nincs vége...


- Tesa-mesa! Hejj! Na, mit fetrengsz ott, pattanj már fel egy ölelésre!

Megérkezett a legrégebbi barátom: A bakancs.


Baki. Polgári keresztneve: Zétény. Mivel, a bakancs a kedvenc lábbelije, Baki becenevet kapta. Ő az a suttyó, aki folyton velem lógott általánosban. - Szerintem titkon belém is szeretett. – Legjobb barát szinten vagyunk. Csináltunk karkötőt is, meg mindenféle. Igazából, ő az egyetlen srác, akivel megpróbáltam, hogy milyen lenne, ha…? De, miután levettük a ruháinkat és belém akarta tenni magát, sikítva rohantam kifelé. Annyira természetellenesnek tartom még most is, hogy az hihetetlen. Gondolom egy heteroszexuálisnak ilyen lehet a melegség, mint jelenség. Visszatérve: Baki, folyton napszemcsiben tolja az ipart, vágod? – és ezzel a szöveg stílussal, oltári vicces, nagyon szeretem, mint ember -  Most is, az első kérdése a:

- Bármiben tudok, segítek, főnök! Ha nem jó a cucc, amit beléd szúrnak, szerzek én neked olyan füvet, hogy egyből lábraállsz!

A hatalmas arc mögött, persze semmi maffiózó vér nincs, de ez az imidzse, viszont, amikor nem játssza a kemény legényt, hatalmas szívet takar, ez a srác. Ő az, aki egyetlen lánynak sem kell. Van munkája, életcéljai, kellően sportos, van humorérzéke és még ezzel a szemmel is jól néz ki. Viszont pénze az nincs. Szinte soha. Mindig annyi, amennyi épp elég. De az összkép valahogy mégse vonzó a nők számára.

Bakinak elmeséltem a történteket – igen, megmozdítottam az ujjam és hunyorogtam, jelenleg ugyanis erre vagyok képes, meg mondat zörejekre - . Annyira aranyos volt, hogy még virágot is hozott, pedig tudja, hogy utálom őket. A rózsát kivéve. Ezért hozott egy adag műanyag rózsát, azzal a cetlivel, hogy:

„Gyógyulj meg, gecó!”

Igazi gavallér. Mondjuk, ezek után értem, hogy miért nem jön be a lányoknak. A kommunikációs készsége, neki is a nullán áll.

Vágás. Itt sikerült leégnem Baki előtt, a teljes méltóságomat elvesztettem, mikor az ágytálamból zörejek törtek fel. De, Baki ügyet se vetett erre se. Igazi barát. Néha kedvem volna vele lenni. Persze, valószínű, az neki nem volna jó. Mert egy testi kapcsolat nélküli párkapcsolat igazából még az Aszexuálisoknak se lenne jó.

Elkapott valami szédülés. Ami azért vicc, mert fekszek az ágyban. Bakinak dörmögök, aztán lehanyatlik a fejem, ő meg üvöltözésbe kezd. Nem is az rémít meg, hogy elvesztem az eszméletem, hanem, hogy milyen erőteljes, férfiasan szólal meg, a fiatal fiú, mellettem. Igazi hős.

Puff. Időkiesés. Itt volt, valami műtét. Sokadik már.


Kis idővel már képben vagyok. Sőt, az a műtét helyrerakhatott valamit, mert most jobb egy kicsit.

Bakinak hűlt helye.


Úgy érzem, van némi erőm. Itt a nővérke, aki megjegyzem, egész csinos. Vörös haja van, ott kerekedik, ahol kell, szép szája van és mandulaszemei, épp, az esetem. Épp az ágytálammal van elfoglalva - ja, egyenlőre, semmi se olyan, mint kéne, hiába érzem magam jobban, még az se megy, hogy elvégezzem a dolgom, olyan erőtlen vagyok -. Odaszólok neki, hogy: 

- Ha már a lábam közt jár, borotváljon le, utálom, ha „mókosudok”!

Ezután vad szex. A fejemben, az előző jelenettel együtt, mert – bár most már állítólag egész rendben van pl. a tüdőm – de még számban vannak az eszközök. A szexis nővérke kisétált, a megmaradt méltóságommal és vágyaimmal együtt.

A gondolataim általában két felé járnak: A baleset és ő. Akinek továbbra se írom ki a nevét, mert félek, hogy egy szép nap megtudná és hasznot húzna belőle. Most nevetnék, ha tudnék. A harmadik dolog pedig, a halál.

Két perc, vagy két óra volt, míg átgondoltam a dolgaimat és megjelent az emberkovács. Aki embereket rak össze. A Dr. Személyesen. Na, nem a Doctor Who-ból sajnos -pedig neki jobban örültem volna- .

Miután szépen, az ő tempójában belépett, azt mondta:

- A felépülésre van esély. Valószínűleg csak átmeneti a bénulás.

Ez egy olyan remek hír, hogy rögtön meg is ittam egy pohárral édesanyámék legjobb borából.

Gondolom, le se kell írnom, hogy ez a konzultáció, se így folyt le eredetileg, ahogy itt előadtam…


Az orvos. Dr. Schorff András. Azt kell tudni róla, hogy német felmenőkkel rendelkezik. Fanatikusan gyűjtögeti a náci relikviákat, de ezt senkinek se merné elmondani. Na, nem azért, mert magyarázkodnia kéne és az emberek pont ezt a sztereotípiát nézik ki a németekből – mármint, hogy mind náci - , nem, ő nem emiatt nem beszél erről, hanem mert szégyelli, hogy zsidó felmenőkkel ilyet gyűjt. Tovább menve: fantasztikus a németes, magyar akcentusa, amellett pedig egy picit pösze, de hatalmas koponya - annyira, hogy saját pöszeségét nem tudta orvosolni-. Remek humora van, a szemembe mondta rezzenéstelen arccal, hogy :

- Minden a legnagyobb rendben lesz!

Kedvem lett volna azt mondani, hogy:

- Tudom, Brit tudósok megállapították, ők meg csak szavahihetők, nem?

Nem mondtam neki, na, nem azért, mert csövek álltak ki a számból, inkább csak az, hogy sajnos épp lekötött, hogy unalmamban feküdjek a saját ürülékemben. Igazából ez a hobbim.

Mindenesetre felsorolt rengeteg mindent édesanyám, hogy milyen kompetenciái vannak „Bandoki”-nak, de megmondom őszintén, ha annyira híres, miért nem hallottam még soha róla? Állítólag specialista. Na és ? Stallone is. Mégse hiszi el róla senki. Haha, filmes utalásokk!

Az orvos szépen kisétált és újra egyedül voltam.


Míg a saját hülyeségeimen kuncogok, megjelennek édesanyámék. Ezúttal jött hugi is.

Húgomat Leia-ának hívják. De, mivel az anyakönyvvezető nem engedélyezte ezt a nevet, ezért pontos jével írják a nevét. Bizony. Leja - Apám hatalmas Star Wars fan - . Mai napig „SzopjLeja”-ának hívom, a 10 éves húgomat. – így nézve, teljes mértékben megérdemlem, amin most keresztül megyek- Ő még nem érti, mikor e néven szólítom, én meg mindig hatalmas mosollyal mondom neki, természetesen viccből. Most is elröhögöm rajta magam. Szóval, a kishúgom autista. Rengeteget foglalkozok vele, így nagyon sokat fejlődött, én meg hiszek benne, hogy élhet olyan életet, mint bárki más. A kis különlegességéről senki sem tud, - igazából csak nem vesznek róla tudomást az emberek és nem említik – nem is feltűnő,  ha együtt él vele az ember, csak akkor tudja meg. Édesanyámék ezt szigorú titokban tartják. Na, nem azért, mert ők szigorú katolikus neveltetésben részesültek és az úr lesújt rájuk, ha megmondják, egyszerűen csak szégyellik. Álszentek és szégyellik. Sose mondták ki, de ez tény. Pontosan annyira érzem, mint saját magammal kapcsolatban. Leja-áról viszont senki se tud.  - Pedig, ha Rodrigo fülébe jutna, biztos őt is invitálná egy buliba, hogy még „PíSzí”-bb legyen -.  


Hugi, mivel ilyen még nem történt, kis pirospozsgás arca még mindig azt az elképedtséget mutatja, mint az első látogatásakor. Most is hozzám fut, majd habozik, hogy mit tegyen, és fura kéztartással elkezdi simogatni a hajamat, egy ujjával. Imádom ezt a kisleányzót. Mivel erősödik a fájdalom bennem, ezért rövidre fogom a látogatót és leszedáltatom magam morfiummal, amire, minden bizonnyal rászoktam. Annyira ismerős az érzés, néha olyan, mintha ez már megtörtént volna. 

Megnyomtam a gombot, a szexi nővér nemsokára megjelenik. Édesanyámnak kacsintok, ezzel is jelezve provokatívan, hogy ő az új kiszemeltem. Mármint, a vörös lány, édesanyám pedig a provokációm részese. Szegény, még csak rá se tud kezdeni a visszafojtott sírással tarkított, nagy levegővétellel megfűszerezett monológjába, amikkel kifejezi, hogy minden összefügg mindennel. Nem éltem helyes életet – a helyes, az heteroszexuális, katolikus életet jelent, ebben az esetben -, ezért az Úr megbüntet, a maga módján. Vállat vonok, mert már csak a reakcióiból is látom, hogy a meghiúsult esemény után, eszi a méreg. Puff. Kiütve. Édesanyámék elköszöntek – talán - , de az már nincs meg. Mikor felébredek, ki vannak szerelve a csöveim és borzasztó fájdalmak közepette, de érzem a karjaimat és mozgatom is őket. Az első dolgom, egy hosszú tárgy keresése. Szerencsére szüleim nem tették messzire, így már meg tudom magam is nézni. 

Tükör. Látom, a sérült arcomat, érzem, hogy nincs még minden rendben. Viszont, már a testem is tudatosabb. Mivel, a kezeim még elég gyengék, ezért elejtem a tükröt, ami pont arccal lefelé esik. Hallom a kis roppanást. Eltört. Nem is tudom, hogy miért lenne most jobb bármi is?  A balszerencse, balszerencsét követ. Nyújtóznom kell, mocorognom. Mire elértem a tükröt, megéltem a poklot. Azt nem tudom, hogy fél perc volt-e, vagy fél év, de borzalmasan hosszúnak és fárasztónak tűnt. Amikor felemeltem a tükröt és elfordítottam, láttam, hogy megrepedt a kis tükröm.

- Tükröm! Tükröm! Mondd meg nékem? Neked adjam vérem?

Egy kis szilánk áll ki belőle. Az ágy mellé teszem a tükröt, a kis szilánkkal pedig szemezek. 


Függőlegesen kell vágni, vízszintesen csak az amatőrök csinálják.

Mirtill•  2018. január 12. 12:56

EFB 1. rész

Mindig akartam repülni. Arra nem gondoltam volna, hogy majd így fog sikerülni. Na, nem azért mert Bungee Jumpingoltam, nem úgy értem el a repülést. Pusztán csak elütöttek.

 

Ma éppen ismerősömhöz mentem. Mivel épp túl voltam egy szakításon, rám fért a kimozdulás. , amikor elfogott valami letargikus érzés. Gondolhatnád, hogy valami nyomós érv van a háttérben, de a valóság: egy nő. Egy nő van a háttérben. Még mindig. Irigylem azokat az embereket, akik percek alatt képesek elfelejteni egy kapcsolatot, egy embert, több évet. Nekem nem megy. Sosem ment. Leszálltam aznap reggel a buszról és megindultam, a rég nem látott barátomhoz. Már a leszálláskor is volt egy fura érzésem. Valami nem stimmel. Gondoltam. Baj van! De, mi lehet az? Egyszerre volt ismerős az érzés és mégis új. A régi barátom már várt. Rodrigo.

 

Rodrigo. Nevezzük így haveromat, de azért érezzük, hogy nem ez a valódi neve. Ő az a srác, aki annyira „PíSzí”, hogy még a neve is kisebbségi és egy buliba, kötelezően hív meg mindenféle embereket. Mindenféle közegből, gondosan kiválogatva, hogy párosan jöhessenek, így mindenkinek legyen legalább egy ember, akivel tud azonosulni. Mivel Rodrigo borzalmas, minden szociális téren és „PíSzí” téren, ezért a meghívottai is megszenvedik a meghívásait. Viszont baromi jó bulikat hoz össze.

 

Hívott két katolikus vallású embert. Akik közül a fiú papnak készül, a lány pedig ateista lett. Van itt két ázsiai. Persze, az már nem volt meg, hogy egy kasztból legyenek, az egyikük Koreai, a másik pedig Kínai. Annyira tipikus, a fehér embereknek fogalma nincs arról, hogy ázsiai, nem egyenlő ’mind ugyanazon a nyelven beszél’ és nem egyenlő, ’mind ugyanúgy néz ki’. Tökéletesen reprezentálja, a mai túlzásokat.  Meghívott egy török srácot és egy cigánylányt, akik közül kiderült, hogy a török fiú meleg, majd állítólag egész este mentegetőzött kedves Rodrigo, hogy neki ugyan semmi baja a cigányokkal, csak ne lopjanak.  Ő az, aki meghívott két leszbikust, akikről ott derül ki, hogy egy pár voltak, de szakítottak és meghív egy fekete lányt és egy fekete srácot. Akik közül a fekete lány leszbikus. Tökéletes! Ezenkívül pedig az átlag fehér arcok gyűltek össze, mint mindig. Rodrigo az a srác, aki nagyon sokat segített nekem, de néha megérdemelné az ilyen húzásai miatt, hogy szájon vágják. Viszont, senki sem fogja, mert a szülei ismerik a miniszterelnököt.

 

 

 

Besétáltam a kapun, csengetés után a régi barát, már szabadkozva fogadott:

 

-          Ne ijedj meg… semmi baj! Ne akadj ki, de…

 

Akkor megjelent hirtelen a semmiből ő. A volt barátnő. Részleteit láttam csak, de haja messziről észrevehető. Vöröses kockás ingben, ízléses kék farmerban. Az inge alatt a topja, - amit tőlem kapott- kandikált ki, világos színével a keble felett.

 

-          Szia, én nem tudtam, hogy te is jössz!

 

Mikor felém fordult, már teljesen biztos volt, hogy ő az, mosolyodott el, igazából ügyet sem vetve rám. Sőt, ezt a mondatot csak én hallottam… a fejemben. Az a reggel, ezután vált még kellemetlenebbé, számomra. Na, nem csak azért, mert ott volt a volt barátnőm, hanem mert nem egyedül volt. Ő nem zavartatta magát, az új csajával enyelgett, míg én végig nézhettem az egészet, ahol, indokolatlanul nappal buliztak az emberek. Vagyis, ők már túl voltak a bulin, csak én nem. Pusztán csak azért, mert a buli tegnap estére volt meghirdetve, én meg röpke 8 órát késtem. Ne ítélkezz! Sminkeltem, elaludtam és Gyűrűk Urát néztem.

 

Megint.

 

Este már készülődtem a 22:00-kor kezdődő bulira, de még mindig felkavar a szakítás, így bekapcsoltam valamit, ami elvonja a figyelmem. Leültem a munkából hazaérve és elfeküdtem a kanapén, bekapcsolva a Gyűrűk Ura Trilógiát, bővített változatban. Tudtam, hogy buli lesz és, hogy 16 óra van, nem fér bele mind a három rész, de egy igen. Nekiálltam. Anyukám pont akkor hívott.

 

-          Szia, kicsim! Hallottuk apáddal, hogy szakítottatok. Minden rendben ?

 

Persze, anya. Minden oké, a munka eltereli a figyelmem. Meg a filmnézés.

 

-          Mit nézel?

 

-          A Gyűrűk Urát.

 

-          A Gyűrűk Urát? De hát az nem is leszbikus film!

 

Anyukám az a személy, aki imád konspirálni és imádná, ha összehoznék neki legalább három kis unokát és valamiért nem fér bele neki a meleg gyerek. Ide hallom, ahogy hátraszól édes apámnak, hogy:

 

-          Apjuk! Gyűrűk Urát néz, van remény!

 

Imádom anyumat.

 

-          Anyu, jól vagyok, köszi. Most nézem tovább a filmet.  Az L World-öt!

 

-          Ja, az előbb félreértettem, már azt hittem, hogy a Gyűrűk Urát nézed.

 

-          Nem-nem anya. Csak … annak a tokja van a kezemben!

 

-          Kár!

 

Minden alkalommal elszomorítanak ezek a beszélgetések, de nincs erőm, még emiatt is rosszul érezni magam. Szerencsére apum jól fogadta és ő nem traktál hasonló kommentárokkal egy-egy szituációban. Számára akkor is a gyereke vagyok és ő tisztában van vele, hogy a magánéletem, az enyém.

 

 

 

 

 

 

 

 

Visszatérve a bulira.

Egész végig rám vetett sunyi pillantásokat, mondjuk én vagyok a hülye, hogy végig a tekintetét kerestem, vagy akárhányszor csak felnéztem, az övébe futott az enyém. Egész végig engem méricskélt, a szemembe nézett, mégsem jött oda. A házigazda barátomnak mondtam, hogy nem vagyok túl jól, kimegyek levegőzni. Nézett egyet, hogy fél órája se vagyok még ott, de aztán vette a lapot. Értette. Kifelé menet visszapillantottam, pont rám nézett – megint – és megcsókolta az újdonsült kiválasztottját. De utálom azt a k*rvát! A fekete hülye hajával, meg a p*csa vastag szexi szájával, meg az izgató csípőjével. Fúj. De beindít. Igazából értem miért ő és nem én. Én csak egy hülye vagyok, akit kihasználhatott, majd eldobott, mint a taknyos zsebkendőt szokták. Hálátlan. Megindultam, a lépteim gyorsultak kifelé menet. Azt vettem észre, hogy rohanok. Először csak az utcán, majd keresztül a városon. Épp csinosba’ vágtam magam, erre így futkározok. Én sem vagyok normális. Árkon-bokron futok, sőt, már sprintelek és könnyezek, már nem is látok. Természetesen nem a könnytől, az csak a futás miatt van, olyat én nem teszek, csak beletaposott valaki a lelkembe, megcsavarta, megütögette párszor, majd eltaposta, most meg olyan fura a hangja:

 

Thumm-Thumm. Futok. Mikor odaértem, még fáztam.  Elég hideg van, én pedig lenge ruhában futok.

 

Thumm-Thummm! Előttem egy zebra, egyszerűen csak futok tovább. Eszembe se jut…

 

Thumm-Th—40-nel jött belém az a kocsi. Körülbelül 2-4 métert repültem. Soha nem fogom elfelejteni azt a hangot, amit a lábamból eltört csontok adtak ki, mikor hozzáért a kocsi eleje. Állítólag az ütközés után felálltam, benyögtem egy erős káromkodást, szép magyarosan és összeestem. A kórházban ébredtem fel. Olyan két napot aludtam át egy az egyben. Abszolút nem volt súlyos az ütközésem, mármint az első, csak a szomszéd kocsinak is neki csapódtam, az ütközésnél és utána estem le, ez volt, ami nagyon betett. Ez pedig 14 csonttörést és szervi roncsolódást eredményezett. Az orvos meg közölte, hogy lebénultam deréktól lefelé. Első kérdésem:

 

-          Akkor semmi szex, soha többé?

 

Alig tűntem egy fehérmájú r*bancnak. Az idős orvos, szerintem önmagát is meglepte, mikor azt mondta:

 

-          Maradjon csak az orális irodánál!

 

Ha nem lettem volna lélegeztető gépen, hülyére röhögtem volna magam. És persze, ha abban az állapotban ez tényleg megtörtént volna. De nem hazudtam akkorát. Megmozdítottam a kisujjam, ami ez esetben azt jelentette, hogy élek, és felfogtam, amit mond, mikor közölte a helyzetet. Alig ködösítettem. Kis filmszakadás után életem talija következetett. „Tali”. Ezt a szót el sem hiszem, hogy használtam. Erre rá fogok szokni. Olyan szupcsi. Sok délibáb után, ő állt előttem. Azt nem tudtam álmodtam-e, de ő volt. Nem láttam aggódást a szemében, abszolút érdektelen volt. Mint amikor szakított velem. Snitt. Már nincs senki a szobában. Snitt, anyámék sírnak, hogy mit csináltam. Én semmit. Csak futottam, magyarázkodok, persze magamban. Snitt. Kishúgom mesél valamiről. Snitt. Kisétálok nagy nehezen és zombik vannak mindenhol. Ja, nem. Ez nem a „Sétáló Halottak”, ez az „Elütött Futkározó Barom” első része. Snitt.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom