Mirage szemével

MirageProject3•  2014. március 12. 19:31

Ha lenne róla fogalmad...

Ha lenne róla fogalmad, mennyi csoda rejlik benned, annyira jó is lenne. Bár látnád, mennyire csodálatos és szeretetre méltó vagy valójában, megértenéd, hogy én miért szeretlek és tisztellek Téged. Sokszor kívántam már, hogy bár látnád, milyen szép és okos is vagy valójában. A tükör hazudik, a világon nagyon sok még a hazugság, de Te soha ne csüggedj, mert én tudom, hogy Te milyen vagy valójában. Látom benned az összes jót, és ez a lényeg, ez az, ami számít, nem az, amit azok mondanak, akik nem ismerik a benned rejlő erőt. Egy külön egyéniség vagy a magad meglátásaival, de kérlek, ezt az egyet hagyd meg nekem, és hidd el, hogy nem vagy Te rossz ember. Nehéz dolgod van az életedben, de Isten nem azért adott Neked ilyen sorsot, mert úgy gondolta volna, hogy nem bírod majd el, épp azért bízott Rád ilyen nagy súlyt, mert tudta, Te képes leszel végigvinni majd...

MirageProject3•  2013. szeptember 5. 20:48

Az, amit nem fogok soha érteni...

Azt kérdi, mi a bajom. Nem válaszolok. Ül mellettem, lóbálja a kezét az arcom előtt, de még mindig csak meredten bámulom az unalmas zöld linóleumot. Hahó-zik, hátha figyelek. Nem érti, hogy nem teszem... Korán keltem. Fáradt vagyok, tegnap 9, ma 7 órám volt. Semmit nem értek, főleg a spanyolt, a fizikát, a matekot, a törit, a kémiát... ja, semmit nem. Aludni szeretnék. Mindentől jobban, a saját ágyamban, álom nélkül, mélyen. Mélyebben. Kialudni magam, hogy közben leülepedjen a hirtelen nyakamba zúdult információmennyiség. Kipihenten ébredni, enni valamit, és semmit nem csinálni egész nap. Bámulni ki az ablakon, ücsörögni a tóparton, elázni a szakadó esőben, kicsit visszasüppedni a saját kis nyugodalmas, embermentes világocskámba. 'Neked szólok.. figyelsz?' már megint... a gondolataim még mindig máshol járnak, elég messze attól, hogy válaszoljak. Ez a nyomorult világ.. miért kell ilyen legyen?
'Süket vagy?' Óh, az a kérdés, amire tudja a választ, de azért felteszi. Hadd idegeskedjen.. nekem ehhez nincs kedvem.. miért nem érti meg már? Hagyjon lógva. Igen, ezt kéne mondanom, hogy hagyjon, de nincs erőm egyszerűen, csak egy mély sóhaj lesz belőle, lehunyom a szemem, épp csak egy pislogásnyira, és még mindig arra a nyomorult zöld pontra nézek... Te zöld izé... áruld már el, mit akar az egész világ tőlem... túl hangos, túl rideg, túl kemény, túl sokat akar egy pici részétől... nyugalmat szeretnék, csak egy kicsit... és már érzem, ahogy összeszorul a torkom, és homályosodik a kép...
'Hozzád beszélek, mi van már?' kérdi talán már sokadjára, aztán megbök. Az oldalamba nyomuló ujjától összerándulok. Nem akarok reagálni... egyenlőre azt a mélyről, egyenesen a lelkemből feltörni készülő áradatot próbálom elfojtani, ki ne törjön esetleg, nincs szükségem arra, hogy kiabáljak még egy sort.
És belémrúg. A fájdalom végighasít a lábszáramon, de igazán csak a lelkembe üt nagyot. Másik lábamra nehezedve állok fel, nézek fel rá. Rezzenéstelen arccal bámulok a gyönyörű kék, de jéghideg szempárba. Az első könnycsepp végigfolyik arcomon, a torkom összeszorulva. Szólnom nem sikerül rendesen, épp csak suttogni... hogy semmi. Nagyot nyelve elfordulok, és visszasántikálok a szobámba.
Az ágyon végigdőlve nagy levegőt veszek, és a párnámat magamhoz ölelve kívánnék, de már úgyis minden mindegy...

MirageProject3•  2013. szeptember 2. 13:46

Nem újdonság

Nem újdonság, hogy megfog egy vers, mégis ez most mélyebbre ért, mint szokott.

És hogy mi is ez...


"Igy éltem s voltam én hiába, 
megállapithatom magam. 
Bolondot játszottak velem 
s már halálom is hasztalan.
Mióta éltem, forgószélben 
próbáltam állni helyemen. 
Nagy nevetség, hogy nem vétettem 
többet, mint vétettek nekem. 
Szép a tavasz és szép a nyár is, 
de szebb az ősz s legszebb a tél, 
annak, ki tűzhelyet, családot, 
már végképp másoknak remél."

MirageProject3•  2013. augusztus 27. 15:31

Nem vagyok egy

Nem vagyok egy közületek,Más lettem, mert átvertetek.
Egy lettem a csend szavával,
Egy a sötét árnyoldallal.
Kilépek, ha kiléphetek, 
Én leszek, ki mindent éget. 
Szavam száll szét levegőbe,
Arcba vág, golyó a főbe.
Más lettem, mert így akarták,
Változott a csúcsmagasság,
Hegyre törve kiáltásom
Völgy mélyére súlyt.

 

MirageProject3•  2013. augusztus 7. 17:50

Egy gyorsan lefirkált gondolatsor

Addig pedig arra van szuksegem, hogy mindent elfelejthessek, minden kapcsolatot meg kell szakitanom a kulvilaggal, nincs szuksegem fenyre, hangokra, szinekre.. Csak teljes erzeketlensegben lezengesre. Es szep lassan hianyozni kezdenek majd a dolgok. Elobb az elet.. A levego, a zene... Amik a mindennapokat kitoltik. Es szep lassan elkezdenek majd hianyozni az emberek... Koztuk talan Veled, es masokkal, akik fontosak. De csak azol fognak igazan helyet kapni, akiknek en is szamitok. Es hogy kozben ujra megtanulok hianyolni, szeretni es felejteni is lassan... Es kozben talan fajni is fog, de az is kell, hogy tudjam, milyen az, es hogy mas is megertse, milyen, mikor fajdalmat okoz masnak. Milyen, mikor orok nyomot eget a masikba, majd egyszeruen kiszakitja azt...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom