Miracle blogja

Egyszer majd könnyebb lesz…

ha már nem vérzik szívem.

De addig engedd, hogy sírjak,

S könnyeimtől szabaduljak.

Ne mondd, hogy ne sírj!

Ne mondd, hogy ne sírj!

Hagyd meg nekem ezt az egyet,

A VÉRZŐ KÖNNYCSEPPEKET!

Kiszáradt szívemben te vagy a forrás,
Erőt adsz nekem, s ez oly csodás.
Szívem vad tengerként háborog,
De sírni soha többé nem fogok.
Nem fogok sírni még érted sem,
Hisz ezt senki sem érdemli meg.
Tudom szeretsz, de úgy is becsapsz,
Ismerlek és te ilyen maradsz.
"Örökké szeretlek" - ezt sose mondtad,
Ezért élek a mának és így nem fáj a holnap.
Hogy holnap mi lesz? Senki sem tudja,
De nekem jó hisz velem vagy ma.
Egy pillanat veled egy örök élet,
Egy pillanat! Én csak ennyit kérek.
Élj a pillanatnak és most szeress,
Mert lehet holnap már nem leszek.
A jövőt megjósolni senki se tudja,
De nem baj, a pillanat a boldogság kulcsa!!!
Ha velem vagy csodás minden,
De ha nem, akkor sem sír szívem.
De azért hiányzol minden percben,
Szeretetem nem múlik el sosem.
Szeretném ha sokáig tartana ez az érzés,
De a jövőnek élni nagyon nagy vétség.
De nem tagadom, szerelmes vagyok.

Kínok tengerében hajózok éppen
Ordítok, nem hallja más, csak egy féreg.
Az apám a féreg, mely üldöz,
A tenger az életem, melyben küzdök.
Egyedül vagyok, teljesen egyedül,
Lehet, a harc az életembe kerül.
De az életemet nem adom,
Féreg kezébe nem dobom!
Harcolok, amíg csak lehet,
Hiszen ez az én életem.
Nem leszek féregnek martaléka,
Inkább vetem magam tüzes szakadékba.
Kerüljek élve a pokolba,
De féreg kezére soha!!!
Nem akarom látni többé,
Vessenek inkább ördögök közé.
Félek, ha csak rá gondolok...
Egy féregnél legyek otthon?
Tűző napon égjek porrá,
Nem válok én is gonosszá.
Szembe kell néznem a féreggel,
Vagy a boldogságot soha nem érem el.
Lelkemben legyőzöm a férget,
S talán boldogan élek...  
(2004. január 28.)

Vágyom az éjszakára,

Mikor újra együtt leszünk,

Vágyom az éjszakára,

Mikor egybeforr testünk.

Vágyom a pillanatra,

Mikor ajkammal kényeztetlek

Vágyom a pillanatra,

Mikor testemhez ér kezed.

Vágyom az érzésre

Mit csak veled érezhetek

Vágyom az érzésre,

Mit csak veled élvezhetek.

Vágyom valakire,

Akit igazán szeretek,

Vágyom valakire,

Aki nem lehet más, csak TE.

Hol van a régi énem?
Csak nézek...és nem értem.
Hol van? Vajon merre jár?
Nem értem miért nem fáj.
 
Nem fáj az üresség idebent,
A sekélyes érzés lelkemben.
Fél éve még vágyakkal tele...
Most csak űr tátong mindenfele.
 
Fekete lett a lelkem.
Régi énem nem lelem.
Lehet nem is keresem?
Csak fallal védem szívem?!
 
Hisz nem akarok már szeretni,
Se túlságosan boldognak lenni.
Se szívem férfi kezébe adni
S cserébe pofonokat kapni.