Rika

lujza198606•  2019. május 23. 22:21

Szívfakadás

 

Elfáradt a lelkem a csodára várni,
És te nem akarod látni...
Kényelmes állnod, merev döntetlen,
Míg én fuldoklok a könnyemben.

Sötét méreg, marás, állandó várakozás,
És te nem mozdulsz, csak állsz...
Sápadó fényemen merengsz; Miért?
És nem akarod benne látni a halált...

lujza198606•  2018. augusztus 13. 14:10

A szörny ölében


Nincs mit tenni, légüres vádak

Megfeszült nyomora a világnak

Így lesz elátkozott a bűntelen

Piedesztálon az ördög a szent!


Megmart álmokon fetreng;

Itt a szörny! A kezemben

Két lélek, lelkemben szenved.

S itt vagytok a kezemben...


Törékeny fényetek óvnám,

Itt remeg, elátkozott tenyerem

Vérerein lüktet mind hozzám,

Oh csak nehogy összetörjem.


Két törékeny kristály;

Talpam alatt penge; járok.

Pusztuljon hát a világom!


Inkább szabdaljon ezernyi penge,

Mint sötét szívem kristály lelketek összetörje...




lujza198606•  2018. augusztus 5. 20:08

A hős

Némán álltam és nehezemre esett bármit is mondani. A szemeiből olyan erő sugárzott ami bőven túltett az enyémen. Hirtelen leomlottak körülöttem a falak és mint egy kislány remegve bújtam az ölelésébe. Törékennyé váltam... és Ő erősen tartott. Csak néhány nap.. csak egyetlen hét leforgása alatt az örökkön önvádló, tétovázó, bizonytalan lélek hihetetlenül erőssé vált... nem láttam és nem éreztem kétséget sem félelmet... csak bizonyosságot. Megállt... megfordult... abbahagyta a menekülést és szembefordult a belső démonaival, szembe az egész világgal. Ez a férfi küzd... értünk... erősebb, bátrabb és eltökéltebb mint valaha...

Csak néztem rá... és Ő úgy magasodott felém mint egy óriás. Nem féltem, holott azt a falat törte át akarva akaratlan, ami az utolsó védelmi bástyát jelentette a lelkem legmélyéig. Gyengéden ölelt. A csókjába egészen beleszédültem... Kereste a szavakat, de erre már nem volt... nincs és soha nem is lesz. De éreztem... éreztem őt... éreztük egymás rezdülését. Úgy zuhant ránk a vágy mint még soha. Minden idegszálam megfeszült és ordított utána, az érzésért mikor mi ketten egy test egy lélek.

Miután elbúcsúztunk hosszú percekig csak révedtem magam elé, ésszel annyira felfoghatatlan volt az egész. Lenéztem a kezemre... Az ujjamat körbefonva ott volt az ígéret... a vallomás... és én sírni kezdtem; most nem a fájdalomtól... a boldogság csordult túl a lelkem peremén. A legendabeli hős... már úton van ...

lujza198606•  2018. augusztus 5. 10:48

Póló

Puha és meleg. Ahogy rámsimul finoman öleli körbe a bőrömet. Szavakat hallok belülről. Elcsukló hangon szerelmi vallomást és én könnyes szemmel hallgatom. Illatok fonnak körül ezernyi emlékkel. Egy autó illata... meseautó ezernyi vággyal és reménnyel szaladt alattunk az út és mi zavart csendben latolgattuk a valóság peremén szédülve hogy álom vagy valóság. Enyhe dohányillat, a közös kávé élménye, a szégyenlős mosoly és az összefonódott tekintet ízével.

A lágy parfümillat csábító tánca érzéki ölelés a vállamon, lelket átkaroló dallam.

A legszebb illat... kiválik a többi közül, ragyog bennem. Egy illat, ami egymásba olvasztott minket, varázslat és csoda... a bőre illata. A szerelem illata borítja be testem, és nem én hordom a pólót, hanem ő hord engem. Felemel az égig, túl a lehetetlenen, túl a mindenen. A világ kicsivé vált, s te lettél körülötte a mindenség...

Az elmosódó határvonalak tánca egyre gyorsabban pörgött, s mi szédültünk. Beleszédültünk egy világba ahol csak mi vagyunk.

Egy egyszerű ruhadarab... az illatával átszőve, valóságtól elrugaszkodott álmokkal és reményekkel. De már Ő a valóság... és minden más csak illúzió...

lujza198606•  2017. május 9. 19:59

Vívódás

Félelmek és vágyak
Lelkemre hágnak
Bennem egy érzés
Benned egy kérdés
Latolgatod ki vagyok
Élő még vagy halott
Igaz-e vagy hamis szív
Tanakodsz mit is bír
Vagy bírna el a világ
Belőlem mit is látsz
Árnyék vagy fény
Testből a vér
Lüktet belül éget
Ezerszer félek
Akarom hogy érezd
Hogy az aki érez
Nem üres báb
S szíve van tán
Már tudja mióta dobog
Menekült százszor holott
Ajkadon égne mint a szó
Mit kimondani lenne jó
De pusztít a némaság
S tán megfáradtál 
A sors láncol és rángat
Szíved mit is várhat
Várhatna akár engem 
Itt élsz már bennem
Kérdés nincs csak válasz
Ölsz vagy ölelsz válassz
Ha ölsz hát tedd gyorsan
Egyetlen fájdalmas szóban
Vagy öleld át a vállam
Suttogd azt hogy várjam
Azt a percet mit kerestem
Hogy láthassam a szemedben 
Amit egyszer elmondtál nekem;
"Bennem is megvan az, ami benned!"

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom