Száz havas december/ Ihletkarcok 12.

Két lányomnak ajánlom ezt a

 gyerekkori emlékeimből született

verset, szívem összes szeretetével:

Gyertyafényben

Száz havas december

szállt vállamra tán:

egyedül derengtem

ott a verandán, kékes

lágy szürkület lepte meg 

szívem, visszatükrözés

a szekrény politúrján;

lelkem zsenge húrján régi

verset pengett égi

teremtésből visszamaradt

perc, szívem megszakadt,

majd újra megszakadt,

ó, szép volt, zúzmarával

pattogó a vers. Családom

közben az asztalhoz ült,

szomorka fények csillagok

szavára bomoltak meg

az ablakpárkány alatt, 

én csak ültem egy könyvvel,

félhomályban, és életemben

nem voltam oly szabad. 

(2025.12.13)

A blog egésze jogvédett, a tartalom

 másolása, újragenerálása stb. tilos!