Kevesebb a több/ Ihletkarcok 8.

Kevesebb a több 

Akárhová nézek: elvész lényegünk.

Nem teremthetünk kalitkába zárva,

hátrakötött kézzel nem alkothatunk.

Továbblép a bátor és forrong, aki gyáva. 

/2025.11.13/

Vadvirág

A rét kietlen, csapzott alkony

fogságában szürkül el,

fénye - árnya egybefolyva,

szegletéig szél seper. 

Fagyott lélekkel a tücsök

nem felelget, néma már,

elszállt fecske, bogár alszik,

megdermedt a napsugár. 

Csípős idők jönnek és az

ujjaink a kesztyűben is

dideregnek, szívünk pedig

elveszíti színeit.

Nagyon fontos, kis virágom,

hogy te őrizd önmagad, lásd

a tavaszt itt a télben, 

vágyaidból dal fakad. 

Ez a dallam töri majd át a

kegyetlen éjszakát, ez hozza fel

kék egünkre a szüntelen ragyogást,

ez a dallam teremti majd meg újra

az életet, madárdalban, fák lombjában

ez susogja el hited. Egyszer a rét

kivirágzik, zsongás - bongás részegít,

szívünk újra reményteljes ...őrizgesd

csak álmaid. 

(2025.11.13)