MileneH. blogja
VersNagyon régi vers, (egyáltalán nem) új köntösben
A megbecsülés fizetsége nem jellemző
e közösségre. Kattintások ingoványos
földjén járok, bár kímossa lábam alól
a talajt egy sohasem-volt-igazán
harag.
Nem elég csak pontosan, szépen,
észre kell vennem mikor végem.
Ha szólt volna József A. meg Ady,
nem kéne magamnak annyiszor
mondani.
(De, ha figyelmeztet Vajda meg
Tóth Árpád? ... akkor is megjárnám
a bolondok útját, ha ezerszer
hiba ... ? Csak megjárnám, biza!)
(2026.02.07, holnap írtam)
Tavaszba forduló szonett-féle / új vers
Vádló rémálmok kutatva gyötörtek,
aranyos láncok a sárba lehúztak,
vigasztalan bűnök hogy derékba törtek!
Maradtam hűnek, váltig igaznak.
Feledés percét elütötte órám.
Ridegség bérce, megrian vad fagyba
zárt időd, hiszen nem örök semmi, lám!
Önvalóm viszem - fáklyát, ragyogva.
Jöjj hát, Kedves, ma vers szava hív ide
lágyan karomba, vígan olvadozna,
jégcsapot bont a ronda télidő!
Gyöngyvirágos lét májusát hogyha
megtagadnám még, ördögi rút vigye
gondolatom szét, friss szél sodorja!
(2026.01.20)
Távirati stílusban
Atja kuldj jobaratokat v.
muvelteb elensget kosz
Egek s világ Atyja,
te jóságos Úristen!
Megsebzett az élet,
fárad gyenge lelkem.
Küldj hozzám vígaszul
jó barátokat, (vagy
- könyörögve kérlek -
műveltebb ellenséget),
és dicsfényed ragyogja
be minden napomat.
Köszönettel maradok
meg szeretetedben,
itt őrzöm minden
teremtésed szívemben.
Credo/ Ihletkarcok
Gyomrom korog, leszáll az est,
én hiszem az igazam. Ártalmatlan
földönfutó: nem lehet rossz szavam.
Szépségét alkonyi táj hinti / be az
ablakon. Nem érdekel, ha kínoz,
ha fáj: nem adom meg magam.
Sok ez így - mondhatnánk - kitől
az élet mindent megtagad, épp
megvonni készül most a sors a
legtisztább javat. Anya vagyok,
rágalmakon már fenn nem akadok,
Isten kezével ölelem át a két elárvult
magzatot.
Kit anya szült e világra, hogy tehet
ilyet velem? Pontosan tudja, hogy
két gyermekem minden lélegzetem.
Vagy pont ezért? Férfiak, itt van a
jóvilág: elég csak egy nyilatkozat,
hogy - ki főzött, mosott, teregetett,
cipeli húsz éve szennyesed, egy
tollvonással elásd.
Számomra szörnyű
ez az "egyenjogúság",
ha két gyerek kezéből
kimarnak egy anyát.
-
Kitörölt vers helyére írt vers:
Választanom kellett.
Restellem, de többre
nem tellett. Egyiknek
a másik mellett nem
lett volna jó sora, hja,
az élet mostoha.