MileneH. blogja
TörténelemPetőfi meg a parafrázis/ Parnasszusra megyünk!
amint az szánkra jött;
még a költészetről is
sok más egyéb között.
Apa, a Youtube- vidim
már több ezren hájpolák,
hasítok, mint az állat,
most jön a jóvilág!
Verseimmel azonban nem
gurul a szekér, hiába is
tepernék, tíz lájkot sem ért
el anyám tyúkja a Poeten,
színésznek állok, azt hiszem.
(2026.02.06)
Idézetféle és utalások
Petőfi Sándor : Egy estém otthon, Anyám tyúkja, Négyökrös szekér
Ezenkívül megkérek mindenkit, hogy a fenti versben vegye észre a valódi szándékot, mivel én szeretem a legnagyobb magyar költőket és költészetükkel is bensőséges kapcsolatot ápolok, magyarul: szoktam verseket olvasni, így ha lehet, inkább a társadalomkritika felől kéne megérteni , valamint a humor is egy műfaj , nem kell mindent direkt félreérteni.
A blog egésze jogvédett, a verseim, bejegyzéseim másolása, újragenerálása tilos! Köszönöm.
Zrínyi Ilona búcsúlevele
Zrínyi Ilona búcsúlevele, melyet
vele megirattak, de gyermekének
soha át nem adtak:
Gyermekem, Életem!
Megsebzett a szívem,
összeroskad teher alatt
e végzetes hírben,
hogy ölelő karom
rád hiába vár csak,
úgy élem le életemet,
többé már nem látlak.
Hulló könnyem záporával
foglak egyre várni,
ezután a napjaimat
egyként megszámlálni,
hószín zsebkendőmet
áztatják a könnyek,
gyilkosom
lett végül, aki elvett tőled.
Hazug bűn zászlaját
a várfokra tűzte, az olasz
Munkácsról Zrínyi Ilonkát
kiűzte, otthonom
martalékul a vadaknak
vetette, de a Szemem
Fénye vagy, az maradsz
örökre.
Áruló módon Bécsbe
invitáltak, hittem nemes
szónak és garanciáknak,
boldogtalan vérem! nem
is fogod tudni, hogy ki
szült meg téged.
Porban fognak elrohadni
maradékai is
mindazon szolgáknak,
kik e becstelenség
eszközévé váltak, az idő
mégsem porlasztja le
nevükről a szégyent,
elszakítottak, íme, tőlem téged.
Szakad záporeső, hajlik
az ég búra, rászakad az
ég is a sötét nyomorultra,
aki karjaimból téged végül
kimart, ne éljen több napot,
ne éljen több vihart!
Istenem, Istenem, megreped
a szívem, megfulladok
fájó tehetetlenségben,
végy halál karodra!
Mert ha egy rózsának virágát
szakasztják, megsínyli a bokor,
megsínyli a virág, de ha az
oltott rózsa vörösből
fehér lesz, hűtlen az az
időhöz, hűtlen gyökeréhez.
Ezért öltözködöm immár
feketébe, belefojtva
lelkem búnak tengerébe,
morajló vizeknek sötét
bánatába, nem
fogod tudni ki hozott világra.
Nem fogod ismerni
vadrózsák nyílását,
Munkács hűvös fényét,
harangok zúgását,
azt fogod képzelni az
árulód voltam, azt fogják
mondani tőled elpártoltam,
el fogják hitetni veled
bűneimet, kitiltják
fejedből édes egy nyelvedet,
így fosztják meg tőled
minden vagyonodat,
hogy bújdosók legyenek
az igaz, magyar urak.
De igaz a Jóisten,
felhozza a napot,
gyermekem, imában
őrizem a kaput.
Oly szilárd jellemmel,
mintha az oroszlán,
kinek kicsiny kölyke
maga is oroszlán.
(2025.12. 17)