MileneH. blogja

Engedd el versedet, legyen 

meg négy sorod, ha létünkért 

könyörögsz! A többivel mit 

akarsz?! Grafomán fecsegés.

Ebben a versben nincs klasszikus rím,
 tehát nem a sorvégi, vagy a sorok
 belsejében elhelyezett, kihallható
 összecsengések a vers alappillérei,
 hanem a rejtett összhang és a ritmus.

Páros rímek: 

Árvaszúnyog repdesett, 

keresett egy jó helyet.

Árvacsalán integet:

ide gyere, nem csípek. 

Árvult lelkem egyedül,

csak egy tücsök hegedül. 

Árvalányhaj tengerében

eltűnök a messzeségben.

Ha árvácskák libegnek,

gyógyítói szívemnek. 

Csíp a csalán, árván néz:

kapszulában van a pénz. 

Árva, aki nem bátor, 

aki fél egy csalántól! 

(2026.01)

Oké, ezen nincs mit szépíteni, habár befejeztem a versírást írtam még tegnap párat,
 nehogy az a vád tapadjon hozzám később, hogy nem tudtam posztmodernül. De 
tényleg az van, hogy már választanom kellett, sok ismim jóformán megkeseredettnek 
gondol, nem győzök mentegetőzni, hogy az irodalomnak iránya van és nem 
függetleníthetem magam. Választanom kellett a jó minőségű költészet , a népszerűség, 
a saját álmaim, a fejlődés és a hallgatás között. Nem ragozom tovább: amíg az Úr nem 
ad erőt szavaimnak, nem szólalok meg. Amigazumemadere...addig is kedves Olvasó,
 fogadd szeretettel ezt a kis ... hogy is mondjam csak...fícsört...hogy ne maradjon hiányérzet bennünk. 

1.

verze-vád

fulladásig ismételt szavak

hamis törvényekből már ki 

sem látszanak örvényektől

rettegő csuklóm megbiccen

sós szavakon merengve reng a

lelkem mi értelmem nyugtot úgy

se leltem se itt bent se kinn 

veled a nyirkos végtelenbe telten

2. 

Maior

Amikor leírom, hogy "maior"

a szerkesztő kijavít: "amikor".

Ki a "főnök" kérdem, írnám, látom:

"főnix". Semmi fej nem ér fel. 

Gondolatomig nyársal a megoldás,

"OM"- gondolat tolat, tollat kéne,

kettőt szerezni. Egyet magomnak,

másikot mágámnok, nem pötyögni el

időm jovát, oszt a szerkesztés jóóvan,

meg van mit örökölni, na jó...

3. 

(Cím nélkül, szép dallamra)

kieszik lelkem hamujából

vicsorogva fulladoznak rajtam

bámész fajta rongyok toporognak

4.

Ismétlések:

nem vagyok én 

se különb se jó

poromból még 

kikelek leróni

porba egy sort 

mielőtt végleg 

elmegyek ... jónak?

5.

Régi táncdal:

sose halnék meg ha a halál

megvárná az utolsó rímet

6. 

Évszakok oda-vissza

Milyen szép egy végelett tangó

koszorúval víg remegő nyara

visszajár meghalni hozzám 

 őszbe hajló bágyadt napsugár

a gondolat hogy az élet még

valamit tartogat maradandót

7. 

Lesz címe

felháborítóan izgató verse

fülembe súgja izzadt szavak

hangján támadj fel győzz le

vagy győzz meg hitvány alak

ha nő vagy aránnyal fényes

porok rózsáját hints magad

küszöbömre még a lényed 

a vers mi mögötted marad

könnyezve sírok egy vétket

ócska percbe kitolva  kikérek

magamnak odavisz a lélek

szétszedem finom porcelán 

ablakom csillog a vár fokán

élek még több nap óceán

míg megfejtem titkait

8. 

kinn gyalázat benn öröm

haragszom és köszönöm 

9. 

Csecsemőnek vélem

magam, minden vicces 

csecsen elborongok,

a költemény gumicsont,

gumiszoba a költészet,

s a rímek bolondja? Ja, 

én magam. Ismétlem: én,

magam, ha mondom.

10. 

Csak tíz pici percig míg ketyeg a vekker

dobban a szívem nem jön a reggel csak

tíz pici percig őrült zuhanással hullni

rímbe versbe el és kábulva szeretni kell

11. 

Nincs több vers. Elfogyott. 

Vagy 

becsaptam megint magam.

Hagyj,

jó Apolló megpihenni, ne adj,

ne,

újabb lázakat, reménymártotta,

sós,

kifacsart szivacsot, kérlek.

12. 

költői (kérdés)

lehet betege vagyok

verseli rí szenvedélye 

a torok 

éjjel korom sorok közt 

világol a vers 

13. 

Nézd a rút kacsát, hápogja

hattyúdalait! Vadítja vele 

elméjét, lelkét, nézd! Ura 

maga a rím, nincs aki segít.

Az öröklét hegedűjét ki

üti ki kezemből, a hős

megmentő ki lesz? Senki?

Senki sem segít? Akkor hát 

kornyikálom tovább, lelkem

javait elherdálom, patakba vetem.

Nos, ez voltam én és a költészetem. Régebbi versekkel jövök ezentúl,
 (összehordom ide az interneten még bolyongó zsengéim), meg hosszabb,
 rövidebb írásokkal, ami épp eszembe jut. Köszönöm, hogy figyelsz rám.

 Elnézést, a blog kis ideig szünetel, meg kell

 tanulnom előbb verset írni (csak vicc) :

egy spondeus az daktilus,

egy jónikus, az jónikus

vagy ...daktilus. 

  (Annyit szeretnék hozzátenni még 

közben a bemutatkozáshoz, hogy  egy

"intuitív költészet" a saját kategóriám

a kezdetektől, és ezt a blogot többek 

között azért hoztam létre, hogy 

a verseim 

megmutathassam mindazoknak,

akik szeretik az olyan történeteket,

amelyek "magukat írják meg": 

rövid mesék ezek, de számomra 

fontos, hogy egy helyen legyenek

összegyűjtve. Olyanok - amilyenek,

mindenkinek van egy stílusa 

költőként is, 

emberként is, gondolom húszezer 

másik gondolat közt az enyém is

barátsággal megfér, 

"én: én vagyok, 

és nem lehetek

más, ennyi 

a vallomás."

  Ezt már vagy 30 éve mondom, azóta

 sincs jobb ötletem a témához :-)

viszont változatlanul szeretek hű  

lenni önmagamhoz. Nézz be 

hozzám néha, a blogom él, folyamatosan 

átalakul, lélegzik, beszél, hat akkor is, 

amikor én épp pihenek, vagy mással 

foglalkozom. 

Szeretettel: Andrea, 2025.07.15)